Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Éjjel azt álmodtam, hogy eszeveszettül rohanok az utcán egy nagy barnamedve elől. Úgy kapkodtam a lábam, hogy csak a levegőt gyorsabban. Aztán nyilván utolért a mackó, felébredtem. Nagyjából hetente 1–2 alkalommal ez az álom gyötör. Hihetetlenül élethű, még jó, hogy az, hiszen bármikor előfordulhat. A második ilyen éjszaka után felcsaptam az álmoskönyvet, bízva abban, hogy van valami jelentése, ami majd sorsfordító lesz az életemre nézve. Hamar rájöttem, hogy nincs ennek más oka, minthogy évek óta minden a medvéről szól.
De tényleg, bármikor találkozhatom egy példánnyal, mindenhol ott vannak. Eljöhet az a reggel, amikor nem anyuka csatlakozik a reggeli kávéhoz a teraszon, hanem egy maci. Elrohanhat bármikor az országúton az autó előtt, amit ügyetlenül vezetgetek bármilyen állatmentes úton is. De megfoghatja a kezem az erdei séta közben. Aztán én olyan élethűen tudnám tettetni a halottat – mert ez a legjobb tanács –, miután sokkot kapok a látványtól, hogy színészi diplomát is adnának abban a pillanatban.
Persze amióta kitört ez a nagy medveprobléma, azóta megy a vita rendesen, hogy kinek a hibája, kinek kellene és hogyan megoldania a helyzetet. Ó, olyan uncsi ez már! Mindhiába veszekedünk, mondjuk a tuttit folyton, a tény az tény, a medve az medve, s van belőle jó sok. Élettere persze nincs, mert fűteni, építeni, tenni-venni-exportálni-lopni a fát az fontos, de nem gond, legalább majd nem fázik az állat sem, amikor beül a kazánházba. Persze, ennyire elszaporodniuk sem kellett volna, de azt mégis ki és hogyan tudta volna megakadályozni? Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy akció közben odamegy valaki, és rájuk szól: ejnye-bejnye, nem szabad!
Szerintem kezdjünk el megélni belőle. Simán elképzelem, hogy falun, a kapukon nem azt írja, hogy „malacok eladók”, hanem „medveles, 10 lej/óra”. Úgyis a turizmusban van a jövő, azt mondják. De addig is próbáljunk olyan rajzfilmeket gyártani, amelyikben nem a tyúklopó róka a gonosz, hanem az embert ölelgető cuki mackó.
Bartok Barbara