Tavaszi érzések, nyári emlékek

Palántamajális volt nálunkfele, ami alatt olyan baráti gyülekezés értendő, ahol fölösben levő kis növénykéink csereberéjét ejthettük meg. Nagy megnyugvással tértem haza, ugyanis ezennel pótolhatom a téli fagyok által végső álomba szenderült citromfüvemet, mely nélkül ugyebár egy komoly konyha semmiképp nem tarthatná fenn működését.

Mai levesem sem nyerhette volna el nélküle azt az ízvilágot, mellyel a tökéletes felé kacsingatok, kisebb-nagyobb sikerrel. Akad még benne rebarbara, ami rövid idő alatt oly dundira érlelte önmagát, hogy kénytelen voltam megritkítani sorait.

A levest magát málnalevesnek nevezném, sok-sok fagyott málnaszem-alappal. És itt léphet be a történetbe a nyári emlék, ugyanis, ha málnát látok, kétoldalt ott szorong mellette a csalán és a szúnyog (vagy én tőlük?!). E képből persze teljesen nyilvánvalóvá válik eredeti helye, ugyanis bevásárlóközpontok hűtőiben esetleg fagyos eper és meggy övezné. Szedése így bizonyára sokkal egyszerűbb lenne, de távolról sem annyira kalandos. Az ízéről pedig még nem is beszéltem!

Egyébként gyümölcsleveseim alapja mindig egy puding, tejszín, esetleg vanília ízesítéssel, ebbe kerül aztán a névadó gyümölcs, meg egyéb ízfokozók, jelen esetben rebarbara és citromfüves porcukor. Fogyasztáskor élvezeti fokozóként adhatunk melléje babapiskótát.

SzakÁ(rus) Cs(illa)