170 éves a Lánchíd

Kereken 170 éve, 1849. november 20-án avatták fel Budapest egyik szimbólumát, a Lánchidat. A Budát és Pestet összekötő első állandó átkelő átadása koránt sem volt ünnepélyes.

A hídon a Magyarországot teljhatalommal kormányzó, az aradi vértanúkat kivégeztető Julius von Haynau haladt át elsőként. Egy évszázaddal később pedig, 1949. november 20-án Rákosi Mátyás jelenlétében adták át a második világháborúban felrobbantott, majd újjáépített Lánchidat.

A hidat Széchenyi István gróf álmodta meg, miután a jégzajlás miatt nem tudott elmenni apja temetésére. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, az alapkövet a pesti hídfő alapgödrében 1842. augusztus 24-én tette le ünnepélyesen az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor. A szlavóniai fenyőfából készült cölöpök leveréséhez darabonként 400 ütésre volt szükség, a munkával két év alatt végzett mintegy nyolcszáz munkás. A cölöpök nagy része ma is a Duna fenekén nyugszik.

A vasöntvényeket és a láncokat Angliából rendelték, a láncokat úszóállványokról, a parton elhelyezett gőzgép, csigasorok és görgők segítségével emelték helyükre. 1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat. A balesetben egy munkás meghalt, a munkát csónakból szemlélő Széchenyi maga is a Dunába esett, de szerencsésen ki tudott úszni a partra.

A még átadás előtt lévő hídon 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi: Bónis Sámuel országos biztos ezen menekítette a Szent Koronát Debrecenbe. Néhány nappal később a kereszttartókra fektetett fapallókon 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú kelt át Pestre a hídon, amelyet 1849 májusában, Buda ostromakor Hentzi tábornok utasítására sikertelenül próbáltak felrobbantani.

A hidat hivatalosan 1849. november 20-án avatták fel, a lakosság a hídvám megfizetése fejében másnaptól használhatta. A felhajtókat 1850 óta őrzi a Marschalkó János által faragott négy kőoroszlán, amelyeknek a városi legendával ellentétben van nyelvük.