Nem vagyunk kezdők, de van, amit tanulni

Mi fán terem a családbarát város? Van-e ennek haszna, vagy csak „viszi a pénzt”? Érdemes-e csatlakozni a családbarát városok szövetségéhez? Ezekre a kérdésekre próbált választ kapni Zsigmond József, aki a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) és a Családbarát Önkormányzatok Európai Hálózatának (ELFAC) meghívására részt vett Brüsszelben a Családbarát Önkormányzatok Európai Hálózatának alakuló ülésén.

A fiatal sepsiszentgyörgyi tanácsos azt mondja: kezdeményezni fogja, hogy a megyeszékhely csatlakozzon a hálózathoz. Meglátása szerint Európa-szerte egy „szemléletváltásra került sor”, amely szerint a nagycsaládosokkal való foglalkozás nem, vagy nem csak szociális probléma, hanem sokkal inkább egy gazdasági kérdés.

– Ha egy önkormányzat törődik a nagycsaládosokkal, ha azok jól érzik magukat, akkor nemcsak a demográfiai helyzet javul, nemcsak jobb lesz az életminőségük, hanem közép- és hosszú távon lesz helyi vállalkozó és lesz munkaerő a városban. Ha csatlakoznánk a hálózathoz, annak az lenne az előnye, hogy nem kellene mi mindent kitaláljunk, hanem szervezett formában átvehetnénk jó gyakorlatokat azoktól, akik nem ma kezdtek ezzel foglalkozni – mondta el megkeresésünkre Zsigmond József.

A tanácsos szerint „nem kellene a sor végére állnunk”, mert számos kezdeményezés máris működik, nagycsaládos kártya, önkormányzati bölcsőde, önkormányzati idősotthon (a nagycsaládhoz nem csak a gyerekek, hanem az idősek is hozzátartoznak) stb.

Ugyanakkor lenne, amit tanulni, hisz számos helyen jobb a kommunikáció (milyen jogaid vannak, ha egy gyermeked van, milyen, ha három), időseknek kiépített mozgásparkok vannak, iskolás gyerekeket „begyűjtő” buszok működnek. A hálózathoz való csatlakozásról a helyi tanács dönthet.