Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Iochom Zsolt: „Szeretek játszani a szavakkal, gondolatokkal”

Iochom Zsolt: „Szeretek játszani a szavakkal, gondolatokkal” Kultúra

A kézdivásárhelyi születésű, Csíkszeredában élő szerző 18 évesen kezdett verseket írni, kezdetben kézzel, füzetbe, majd online tereken közölve, ígéretet téve magának, hogy 30 éves korára kötet formájában tárja az olvasni vágyok elé. Iochom Zsolttal, a Csókszereda szerzőjével beszélgettünk verseskötetéről, első verséről és a verseinek különleges stílusáról.

Hirdetés
Hirdetés

– Honnan jött az ötlet, hogy verseskötet formájában fogalmazza meg gondolatait?

– 18 éves koromban tettem magamnak egy fogadalmat, hogy 30 éves koromra majd meg fogok jelentetni egy verseskötetet. Akkor ez olyan távolinak tűnt, egy időre meg is feledkeztem róla, mígnem egyszer pakolás közben előkerült egy régi füzet, amibe ezt feljegyeztem. Ez adott lendületet és álltam neki, hogy az évek során a blogomra, közösségi oldalakra feltöltött versekből összeállítsak egy válogatást. A 30-as szám adta magát, 120 vers és melléje 30 fotó-illusztráció került be a 160 oldalas kötetbe.

– Melyik volt az első verse, amely kaput nyitott a többinek?

– 15 évvel ezelőtt (2004. május 3.), épp a Vigadó Művelődési Ház emeleti termében – ahol a mai könyvbemutatót tartjuk – anyák napi rendezvényen saját versemmel köszöntöttem édesanyámat és a jelenlévő anyákat. Minden évben írtam egy-két verset, de a legtermékenyebb időszakban, a csíkszeredai évek alatt, 2014-ben 47, 2015-ben 46, 2016-ban 50 verset, 2017-ben 40 verset írtam.

– Kötetébe beleolvasgatva nem a megszokott versek tárultak elém. Honnan jött ez a fajta stílus?

– Szeretek játszani. Játszani a szavakkal, a gondolatokkal. Sokszor nincs központozás a verseimben, így attól függően, hogy épp hogyan olvassuk össze a sorokat, hogyan kapcsoljuk vagy választjuk szét a szavakat, egész más olvasatot ad. Sok esetben változnak a személyek, van, amikor az olvasó az én, máskor őt szólítom meg, van, amikor párbeszéd van kettőnk között. Sokszor egy-egy napi történésre, vagy egy-egy költő születésére-halálára reflektálok, így akár a versek sorai közé „belelopok” egy-egy rá emlékeztető, általa használt és ismert vers címét is.

– Illusztrációk is megjelennek a könyvben. Azokat ki készítette?

– A közösségi oldalra mindig egy-egy fotó kíséretében töltöttem fel a verseket. Sokan fotósként ismernek, így magától jött, hogy a versek mellé illusztrációként saját fehér-fekete fotóimból használjak fel. Ahogy a kötet előszavában is megfogalmaztam: van, amikor egy találó fényképet keresek a versem mellé, máskor meg egy fotót talál meg egy vers, vagy épp az adja az ihletet, hogy megszülessen.

– A jövőben is tervez kiadni versesköteteket?

– A közösségi oldalon nagyon pozitív volt az első kötet fogadtatása, nagyok sok biztató visszajelzést kaptam, így már neki is fogtam egy következő verseskötet összeállításának, olyan versekből, amelyek ebből a kötetből kimaradtak. Már hatvan oldal be is van tördelve, reményeim szerint egy-két éven belül újabb verseskötettel jelentkezem.

– Miért ajánlja, hogy könyvet a kezükbe vegyék az emberek?

– Mert olvasni jó. Sokszor egy-egy vers üzen, tanácsot ad. Amikor úgy érezzük, hogy szükségünk van egy jelre, csapjuk fel a könyvet, és olvassuk el azt a verset, ahova kinyílik. Hátha választ kapunk az épp minket foglalkoztató kérdésre. Ezt én is szoktam alkalmazni más könyvekkel, az enyémmel még nem próbáltam. De egy próbát megér! Kívánom, hogy olvassanak a sorok között.

A kötet ma, 17 órától a Vigadó Művelődési Ház dísztermében mutatják be.

Tamás Réka

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás