Győri édes, magyar keserű

Lassan meg kell szokjuk, hogy a nagy sportgyőzelmeket a lányoktól kapjuk. Annyi baj legyen! A Győri Audi ETO kézilabdázói fergeteges meccsen győztek a macedón Vardar Szkopje ellen. Két kis nemzet képviselői, bizonyíték, hogy az érték nem az ország méretének függvénye. Szép játék, szép csapat, a szó szoros értelmében a szelíd cicaszemű kapus, Kari Aalvik Grimsbøtől kezdve a vadmacskaszemű Görbiczig. Anita azért is csodálatraméltó, mert bájos, törékeny alkatával igazi nő tud maradni az egyre keményebbé váló labdajátékban, akárcsak Agnieszka Radwanska a teniszben, azzal a különbséggel, hogy Agnieszka soha nem lesz világelső, míg Anita már volt, és boldog anyukaként még lehet.

Komoly klub, komoly befektető, megértette, hogy tartós eredmény csak anyagi áldozat és munka árán lehetséges. A magyar futballklubok sajnos csak rövid távon terveznek, a gyors meggazdagodás reményében. Ahogy felemeli a fejét egy kicsit egy játékos, már adják el, aztán szeptemberben ég az arcunk, amikor csapatainkat albán és máltai ellenfelek elpotyolják. Vízilabdában, asztaliteniszben, de még sakkban is hasonló a módi. Tessék megnézni Abramovicsot: átvett egy jó közepes Chelsea-t, három évig csak vásárolt játékosokat és szuperedzőket, amíg feltornázta magát Európa csúcsára. Erdélyben Pászkányi Árpádnak sikerült némileg hasonló a kolozsvári CFR-nél – bárcsak az anyaországban vett volna át egy csapatot, miután innen kiebrudalták; valószínűleg nem elég muzikális a neve. A válogatott élére pedig Bölöni Lászlót azért nem hívják, mert a mi Lacink az az edző, aki két-három év alatt épít egy csapatot (nem egy helyen bizonyította), egyeseknek viszont csiribi-csiribá siker kellene C. Ronaldo meg Thomas Müller ellen.

De mivel nincsen öröm bánat nélkül, a Ferencvárost fájlalom, amelyet a bukaresti CSM simán búcsúztatott az előző fordulóban. A Fradi megmaradt még nyolcvan-kilencven százalékban magyar csapatnak, vajon meddig fog ellenállni a nagy pénz szirénénekének?

Szóval köszönjük, lányok. És köszönjük meg a német Audi szponzorvállalatnak, ha már a Győri Édesnek nem maradt hely Győrött, sem egyáltalán Magyarországon.