Pályázás Abszurdisztánban

Valami értelmes dologra hamar „el kell verni” a pénzt, máskülönben elveszik – ez az egyik legnagyobb gondja a napokban a (nem csak) háromszéki polgármestereknek. Kőröspatak 400 ezer eurót tett félre, hogy finanszírozni tudja a csatornázási munkálatok önrészét, de miután a papírmunka – önhibájukon kívül – elhúzódott, most attól félnek: ha év végén még mindig számlájukon lesz ez a pénz, a következő évi költségvetésben ennyivel kevesebbet adnak – magyarán elveszik…

Kisgyörgy Sándor polgármester azt mondja, hogy „felszegi falusfeleinktől” kell gazdaságpolitikát tanulni: ha ma van 10 lejem, abból 11-et elköltök, aztán holnap lesz valami.

– A kanalizálási tervünk második licitjének a napokban volt a határideje. Senki meg sem kérdezte, hogy miről van szó. Ennek oka, hogy drága kormányunk (ez még a Dăncilă-kabinet volt – sz. m.), ezzel a minimálbér törvénnyel, hogy, ti. az építőipari minimálbért 3000 lejre emelte, úgy beakasztott, hogy kivitelezőt nagyítóval sem lehet találni. Ehhez már csak az a másik nagyon „okos” döntés kell, amely szerint az európai uniós pályázatokat úgy osztották el, hogy közigazgatási egységenként legtöbb egymillió eurót pályázhatsz, függetlenül attól, hogy egy község egy faluból áll-e, vagy nyolcból. Így mi is ennyire nyújthattunk be igényt, ami eleve azt jelentette, hogy Kálnokot kihagytuk, és csak a kőröspataki csatornahálózatra pályáztunk. Most annyi változás történt, hogy a minimálbér felemelése óta ez a pénz Kőröspatakra sem elég – összegezte a polgármester

A tervező természetesen elkészítette az új „devizt”, és kiderült, hogy a kormány „nagyszerű” intézkedése 36%-kal, azaz 360.000 euróval növeli meg a csatornázás árát, amelyet – elvben – saját költségvetésből kellene pótolni. Csak hogy legyen, amihez hasonlítani: ez a falu teljes ötéves költségvetése. A helyzet attól lesz abszurd, hogy ez a pénze meg van az önkormányzatnak, de nem merik megtartani.

– Ezt a pénzt kigazdálkodtuk, tehát ott van a számlánkon. Semmi akadálya nem volna még így sem, a megemelt árakkal sem, hogy nyugodtan elvégezzük a munkát. De ki meri ezt a pénzt megtartani? Ki, vagy mi garantálja, hogy ezt nem veszik el tőlünk? Tehát, gyakorlatilag arra kényszerítenek, hogy a megspórolt pénzünket most valamire, akármire elköltsük, aztán majd kölcsönt vegyünk fel, hogy tudjuk finanszírozni a csatornázást. Hát milyen gazdaságpolitika ez? – veti fel a kérdést Kisgyörgy Sándor.

Előre nem észszerű, de törvénytelen is fizetni, azt a kockázatot pedig, hogy megtartsák a meglévő mintegy kétmillió lejüket, és azt december 31-én elvegyék, „ember nincs, aki bevállalja”. 

Az már csak hab a tortán, hogy most arra kell valószínűleg hetekig várni, hogy a gyulafehérvári pályáztató hatóság belegyezzen abba, hogy a kormány átgondolatlan politikája miatt megnövekedett költségeket, a saját költségvetéséből kifizesse a község. Másképp nem lehet megcsinálni, mert arra a pillanatra, amikor lejár Gyulafehérvárral a szerződés, a rendszernek működőképesnek kell lennie, tehát nem lehet azt eljátszani, hogy az egymillió eurót elköltjük, és utólag valamiből befejezzük a csatornázást – részletezi a polgármester. Ha ez nem teljesül, akkor az egymillió eurót visszafizettetik.

A legoptimistább forgatókönyv szerint december elején írhatják ki a licitet, az minimum 30 nap, utána következik további 30 nap, amíg óvni lehet, az már február eleje. Ha óvnak, akkor beláthatatlanul kicsúszik minden. Hogyha nem óvnak, akkor leellenőrzik a procedúrát, az igen jó esetben február vége. Ezután kezdődhet az építkezési és egyéb hatszázféle engedély beszerzése, az még minimum két hónap. Tehát ideális esetben áprilisban lehetne nekifogni a munkának – magyarázza a polgármester.

A másik egyáltalán nem elhanyagolható dolog az, hogy ha nincs meg a kanalizálás, akkor nagyjából semmit sem lehet csinálni, hisz észszerűtlen utat javítani, aszfaltozni, ha majd úgy is feltúrjuk, komoly befektető szóba sem áll, ha nincs út és nincs kanalizálás – sorolja az elöljáró.