Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A baj adott, és meglátásom szerint egyre csak nagyobb lesz. De vajon mi áll ennek hátterében? Én alig négy éve érettségiztem, viszonylag frissek még az emlékeim az iskoláról, tanulásról. Emlékszem, az utolsó évben már hallottuk a tanárainktól, mekkora gondot jelent, hogy egyre többen funkcionális analfabéták. Fogalmunk sem volt róla, ez mit jelent. El sem tudtuk képzelni, hogy egy ember nem érti meg azt a szöveget, amelyet a saját nyelvén, saját tudásához mért szókészletből alkottak meg.
Talán mi még szerencsés nemzedék vagyunk. Akkor voltunk gyermekek, amikor még az okostelefon maximum utópiának (legyen inkább disztópia) számított, az internethez is nagyon kevesek fértek hozzá otthon. Nem volt kérdés, hogy vajon a suliban kreatívnak nevelnek-e, hiszen mi megtanultunk annak lenni a porban, miközben ruhát varrtunk a fakanálból készített babának, vagy kis autót barkácsoltunk. Az iskolába leckéket tanultunk – régi, jól bevált szokás szerint –, és nem azért mentünk, hogy boldog, kreatív felnőtteknek képezzenek ki.
Nekünk még könyvből olvastak mesét elalvás előtt. Tiszta retró meg oldschool, igaz? Nem volt sem táblagépünk, sem telefonunk, de még laptopunk sem YouTube-bal és autósmesékkel. Tízévesen mi naplót írtunk, nem a Facebook-on meg a TikTokon mutogattuk magunkat. Vajon milyen emléktárral rendelkezik majd felnőttként az a gyerek, aki már kétéves kora óta telefonon keresztül látja a világot? Mégis honnan alakulna ki benne az olvasás készsége, szeretete, a figyelem, a türelem képessége, a tanulási vágy?
Bartok Barbara
10-es.