Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A mai fiatalok hál’ Istennek el sem tudják képzelni, micsoda óriási kockázatot vállalt az, aki akkor szembefordult a rendszerrel. A Mária téren lévő templom és papi lak előtt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, és követelték az eljárás leállítását. Bár ezt a helyszínre érkező polgármester szóban megígérte, a tömeg nem tágított, sőt antikommunista jelszavakat kezdett skandálni.
A mozgalom futótűzként terjedt el a városban, ezrek vonultak az utcára. Estére kivezényelték a katonaságot, amely tüzet nyitott a tüntetőkre. Kitört az akkor még forradalomnak hitt lázadás. Összesen 1104 ember esett áldozatul az esztelen vérengzésnek. A legfájóbb talán az, hogy ezek közül „csak” 162-en haltak meg a diktátor elleni tüntetések alatt, 942 ember azt követően vesztette teljesen hiábavalóan életét, miután a kommunista párt második vonalából verbuválódott új hatalom átvette az irányítást. Ezért soha egyetlen politikust sem vontak felelősségre.
A mai napig nem lehet tudni, kik voltak a „terroristák” , kik és milyen munícióval lövöldöztek éjjeleken át, kik a felelősek azért, hogy 18-19 éves, ártatlan sorkatonák tucatjai estek a testvértűz áldozatául, és folytathatnánk (ezzel kapcsolatos riportunkat lásd holnap lapszámunkban – szerk.). A temesvári ügy periratait néha előveszik, leporolják, majd visszateszik az archívumba.
Szemlátomást valamiféle alkut kötöttek, hogy nem bántják azokat a ma már időskorú vezetőket, akiket aligha lehetne felmenteni a felelősség alól, és akik – egyáltalán nem utolsó sorban – terhelő vallomást tehetnének a titkosszolgálatok azon magas rangú tisztjeire, akik nagy valószínűséggel az egész performanszt színre vitték, és akik köszönik, busás nyugdíjukkal boldog öregkort értek meg. Bár ma a parlament szószékéről várhatóan az égbe emelik a „hős román népet” , marad az ősi bölcsesség: annak az országnak, amely gyáva szembenézni és leszámolni múltjával, nincs jövője.