Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Minap emlékeztünk nyolcszázezer magyarra, akiket a második hivatalos és hivatásos gyújtogatók sepertek a Szovjetunióba magyar területekről; munkálkodott a gyilkos elmélet meg a rablás ördögserege, miközben magyar milliók mondottuk térden a Miatyánkot, apátlan árvák, és aki még tudott olvasni, ordította Babits Mihány verséből (Jónás könyve): „Vétkesek közt cinkos, aki néma…”
Túlságosan is könnyű megközelítenünk a halált magát ebben a világban, melyben őrjöngnek az ünnepek, s a romániai rab magyarok árvái kegyelemkenyéren várják Apa hazatértét; bűnhődve ártatlanul. A ringyoid Európa eladta immár testét s a lelkét a rabok gyermekeinek szeme láttára. A nagyotmondás pora-pelyvája kereng fölöttünk, és az sincs, kitől megkérdeznünk, gallérját ragadván: miért nem gyűlünk végre tízezren össze, vállunkon tartva Börtön-Románia rabjainak gyermekeit? Bekéék, Szőcsék odabenn, s a hazátlan, gyáva nép arra se képes, hogy jajait karba, kórusba emelje.
Annyiban érdekel mások dicsősége, amennyiben mi fizetjük mások ünnepi szalonnáját, borát. Rongyos a szótár, melyből feleségek, anyák, gyermekek szemelgetik a szavakat a magyar ártatlanok börtönei felé. Odabenn zavaros víztől szárad a garat, idekinn ki mit hazudik és lop, azzal lesz egyre gazdagabb.
Karácsony következik az ünnepsorban. Vének emlékeznek és fohászolnak – nagy ez a kórus, miközben ránk se köpik Európa. Önmagára se, hiszen elfúvatta Románia fölül a jognak árnyékát is. Haza csak ott van, ahol jog is van, s a népnek nincs joga (Petőfi). Minálunk a lármafáknak is ünnepnapja van. Mikor is van az ártatlanul rabságban reménykedők gyermekeinek, családjának ünnepe?
A gonoszság oltárai szanaszét. Restelkedve settenkedik fölénk a Nap. Görnyedteknek, lesütött fejűeknek csak a tarkóját, farát éri. A rabok árvái várakoznak idekinn.