A labdarúgás bűvöletében

Gyerekként került Magyarországra, tíz évig játszott a Grosics Akadémia gyerek, illetve felnőtt csapatában. Nyár óta Budapesten él, az NB II-es Soroksár SC-nél játszik balhátvédként. Nagy álma, hogy az élvonalban, a Fradinál futballozzon. A kézdiszentkereszti Pászka Loránddal beszélgettünk pályafutásáról, csapatváltásról, edzésekről és jövőbeli tervekről.

– Mikor kezdtél focizni?

– Amióta az eszemet tudom, focizom. Szülőfalumban, Kézdiszentkereszten kezdtem, aztán adódott a lehetőség, hogy Kolozsváron folytassam, voltam próbajátékon az Universitateánál, illetve Magyarországon a Grosics Akadémián is, és mindkét helyen megfeleltem. Aztán mégis Kolozsvár mellett döntöttem, de mielőtt beköltöztem volna a kollégiumba, megszüntették az osztályt, ami az én korosztályomnak felelt meg, így kerültem Gyulára.

– Mi a célod, meddig szeretnél eljutni?

– A célom az, hogy minél magasabb osztályban tudjak focizni, leginkább Magyarországon, mivel ott élek tíz éve. Szeretnék az NB I-ben bemutatkozni idővel, de külföldön is szívesen kipróbálnám magam, Hollandiában, Németországban vagy Spanyolországban.

– Melyik a kedvenc focicsapatod?

– A Barcelona. Szeretem a stílusukat, azt a rövid passzos focit, amit ők képviselnek.

– Melyik klubnál futballoznál a legszívesebben?

– Magyarországon a Ferencvárosnál. Külföldi csapatokban még nem gondolkodtam, de egyelőre az első számú a Ferencváros lenne.

– Jelenleg hátvédként játszol, korábban viszont inkább a középpályán, de még a csatársorban is szerepeltél.

– Valóban csatárként kezdtem, aztán idővel visszajöttem a középpályára, ott játszottam egészen tavaly nyárig, amikor egy edzőmeccsen az egyik csapattársam sérülése miatt beálltam balhátvédnek. Csatárként elég sok gólt rúgtam, de középpályásként és balhátvédként is elégedett vagyok magammal.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Nagyon jó visszagondolni arra, amikor tavaly megnyertük az NB III-as pontvadászatot, de egyébként utánpótlásban is nyertünk bajnokságot, ezek mind büszkeséggel töltenek el.

– Most már Budapesten élsz. Hogy érzed ott magad?

– Igen, most már fél éve, hogy Budapesten vagyok. Gyula után elég nagy váltás, meg kell szokni azt a felhajtást, közlekedést, ami ott van, de mára már megszerettem. Lejárt a szerződésem a Szeged-Csanád Grosicsnál, és nem tudtunk megegyezni a folytatásról. Három évre kellett volna aláírnom, én pedig nem akartam ilyen hosszú időre elkötelezni magam, miután már egyszer ezt megtettem akadémistaként négy évre.

– Hogyan kerültél a Soroksárhoz?

– Egy hét próbajáték után az edzőknek megfeleltem, így két évre aláírtam a szerződést. A másik dolog, amit szem előtt tartottam, hogy Budapesten hamarabb fel tudnak figyelni rád, hogyha szeretnél egy másik csapathoz kerülni.

– Voltak itthonról is felkéréseid?

– Felnőtt szinten nem, sőt, nem is játszottam felnőtt szinten Romániában soha, csak utánpótlásban, több csapatban is. Nem tudom még, mit hoz a jövő, egyelőre szeretnék Magyarországon az első osztályban játszani, aztán majd az élet kialakítja.

Tamás Réka