Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A huszadik század tétje

Az évforduló alkalom volt a harminc éve elsüllyedt világ felidézésére, s miközben megjegyeztük, mélyebbre is merülhetett volna, az ember szabadjára engedhette emlékeit, megoldódtak ismét a nyelvek, s a nagy pillanat, a forró órák és napok eseményei élményeink elbeszélésében újra feléledtek. Persze tapasztaltuk, az emberek felejtenek, s azt is, mára sok minden külön magyarázatra szorul, mert azért mégis ment valamelyest a világ előre, s megváltoztak, módosultak a lakhatási, élelmezési, közéleti viszonyok, másképpen működik a hatalom, s más az ifjúság észjárása, elsőre nem mindent ért meg az akkori világból.

Mondom, az emlékezés évadát éltük, s nem volt éppen indokolt, de azért elhangzott az is, hogy sérelmek felemlegetése nem célravezető a politikában – az ún. sérelempolitikát valóban sokan kárhoztatják, nem is mindig indokolatlanul. A jogfosztást feledni mindamellett nem szabad, no de ezt mai fennállása amúgy sem engedné meg. Viszont a másik fél lelkiismeretének felébresztéséhez fűzött reményeinkre valóban rácáfolt az idő, megkérgesedett már az a szív, amire hatni akartunk, ráadásul egész propagandagépezet áll készen vitorláinkból kifogni a szelet.

A történelmi sérelmek fejtegetése helyett célszerűbb tehát a mai jogi korlátok létére rámutatni, azoknak az esélyegyenlőség meghiúsításában játszó szerepét feltárni.

Romániában élünk, el kell fogadni, ami ezzel jár – ezzel lép ki nem egy fiatal ma az életbe. Amit pedig „természetesnek” találnak, az a mi szemünkben máig botránykő, mert tudtuk-tudjuk, mennyire nem az. S közben jön rá az idősebb ember: hiszen éppen ez volt a 20. század második felének tétje Romániában: hogy egy nyilvánvalóan többnemzetiségű országot hogyan változtatnak erőszakkal, a kisebbségek elüldözésével vagy kiárusításával, ha kell, homogén nemzetállammá.

Ha ez máig nem sikerült, az már csak az erdélyi magyarságon múlik. Így váltunk minden emberséges és demokratikus törekvés hordozóivá.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás