Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem hiszen, hogy azért volt ez és annyi minden, mert túl nagy volt a csend Székelyudvarhelyen, túl sok feketeség volt raktáron az épület- és országasztalosoknál, aztán fel kellett frissíteni harminc év távolából ismét mindazt, ami a hatalmon levőket és vágyakozókat bűvölte egykor, el egészen Temesvárig. Azt se hiszem, Iliescu és társai, élen ismét Iohanis-szal, féltették múlandó hatalmukat az enyészettől, azért hergelnek.
A gonoszság ilyen ég alatt hatványozza önnön hatalmát az enyészetben is. A székelyek a kapujukra is azt vésik, béke a bejövőre, áldás a kimenőre. A most és itt uralkodó gonoszság felejti, hogy bejövőként kapott áldást egykor. Nem hiszem, hogy megkerülnek a tettesek, hiszen rengetegen vannak. Nem kósza-kóbor csintalankodók festették feketére a települések magyar nevét a táblákon, nem részegen. Betelepültek voltak a feketézők egykor is, ma is szervezetten végzik a megélhetési gyűlölet normarendjét, miközben Máréfalván (egykor Máriafalva volt) és Székelyudvarhelyen és Háromszéken és sok helyen az eget is, a szivárványt is átfestenék a magyarok lakta falvak, városok fölött.
Ha így haladunk, eljön az idő, hogy tilos lesz székelykapuk állítása; átfestik majd sírjainkon a kopjafát, a templomok tornyát… Nem festem az ördögöt a falra, elég, ha ott áll a kapu előtt, s várja a sorát.
Feltűnik képekben előttem anyám, és a maga mesélte életdarabka. 1923-ban tízéveske volt Máréfalván, akkor már uralkodtak a románok, ahogy tudtak Székelyföldön is, az iskolában egy félkarú román tanító uralkodott nád- és fűzfapálcával. Aki magyarul megszólalt, az nem pacsit kapott, hanem sújtást, hadd könnyezzen kis gyermekkezét rázva. Máréfalvi vagyok anyai ágon, nagytatánk, Kovács Anti bá’ kilencven évet élt, a falu elejéhez sorolták mindig. Most a falutáblán lefestve – már visszafestve – Máréfalva neve. Farkaslakát Lupeni-nek írják ki máig, akár a szénbánya vidékét.
Attól féltem minap, mikor a román festészet új remekéről hallottam, nehogy nagyobb baj legyen, mert ez a gyáva hatalom nem bocsátja meg például azt, hogy Udvarhelyen harminc évvel ezelőtt felgyúlt és leégett a milícia, a rendőri hivatal a forradalomban. Aki fegyelmezetten fél, az megél, ha teszi a dolgát.
Nem festem az ördögöt a falra, ha már ott van a székely falvak, városok határában.