Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Érdekes módon kisgyerekként két szakmáról is álmodoztam. Volt, hogy felsorakoztattam a babáimat, és tanítottam őket írni és olvasni, sőt ellenőrzőkönyvet is készítettem a számukra. Vannak olyan emlékeim is, amikor az édesanyám sötétzöld kabátját palástként a vállamra terítettem, és a babáimnak prédikáltam. Mindkét hivatás nagyon tetszett nekem, hisz olyan példaképeim voltak, mint Brândușan Erzsébet tanító néni, akitől a tanítványok iránti szeretet és alázatot tanultam, valamint nt. Dénes Dezső, hajdani illyefalvi lelkipásztorom, akit nagyon szerettem hallgatni mind a vasárnapi istentiszteleteken, mind a vallásórákon – mesélte Kinda Eleonóra.
Édesanyja a papi hivatásról hallani sem akart, mivel abban az időben nem nagyon volt gyakori a női lelkész jelenléte a gyülekezetekben, így maradt a tanítóképző.
– Felvételiztem a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe, de az elsők között kiestem. Nem volt könnyű ezt a kudarcot elfogadni, mert jó tanuló voltam, mindenki biztatott, hogy sikerülni fog. A Mikes Kelemen Líceumban érettségiztem 1992-ben. Szerettem volna a teológiára menni, de nem úgy alakult. Akkor már két éve működött a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretén belül a vallástanári fakultás, ezt választottam. Így ötvöződve megvalósulhatott a dédelgetett gyerekkori álmom: Istennek szolgáló pedagógus leszek – tette hozzá.
Óráin arra törekszik, hogy a diákjai tudják értelmezni a bibliai történeteket, levonhassák azok tanulságait. Szívesen vállal osztályfőnöki feladatokat is. Meggyőződése, hogy egy pedagógusnak nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell. Ehhez viszont szükséges a diákok és a szülők közreműködése is.
– Osztályfőnökként szeretek a diákjaimmal lenni az iskolán kívüli tevékenységek során is, mert úgy gondolom, hogy a gyerekeket így lehet igazán megismerni, ilyenkor tudnak valóban megnyílni a pedagógus előtt. Fontosnak tartom, hogy a diákjaim megismerjék a szülőföldjüket, szűkebb és tágabb hazájukat, éppen ezért sokat járok kirándulni velük. Hogy ez ne legyen anyagilag megterhelő a családok számára, igyekszem a költségek egy részét pályázatokból fedezni – magyarázta.
Pedagógusként és mentálhigiénés szakemberként felnőttképzéssel is foglalkozik.
– A legközelebb a Szülők iskolája áll hozzám, amit az elmúlt 3 évben több száz pedagógus végzett el az irányításom alatt. Két alkalommal a szülők részvételével is tartottam ilyen képzést, ahol az volt az igazi célom, hogy a szülők a gyerekeikkel felmerülő gondjaikat ne problémaként, hanem életkori sajátosságként kezeljék. Az ilyen képzések lehetőséget teremtenek a résztvevőknek arra, hogy szülőtársaikkal és az osztályfőnökkel közösen találjanak megoldásokat bizonyos helyzetekre, ugyanakkor önismereti tapasztalatokkal és fejlődés-lélektani ismeretekkel is gazdagodhassanak – magyarázta.
Munkájához erőt és energiát ad a családja és a diákjai szeretete.
– Elégtétel számomra látni a gyerekek örömét, hogy jól érzik magukat és boldogok, ha új helyeket fedezhetnek fel, új kapcsolatokat alakíthatnak ki, ha a sok élmény elmesélésétől be nem áll a szájuk. Szerencsére egy elfogadó és mindenben támogató család áll mögöttem. A férjem és a fiam mindenben segítenek. Sokszor, amikor padlóra kerülök a férjem felemel, bátorít, motivál a folytatáshoz. Nagyon sok közös minőségi időt töltünk együtt, sokat kirándulunk. Az igazi erőforrásom azonban a hitem – emelte ki.
Arra a kérdésre, ha most lenne tinédzser, milyen szakmát választana, mosolyogva felelt.
– Pedagógus lennék. Támogatom a fiamat is, aki végzős diákként egyszerre zenei és pedagógusi pályára is készül. Remélem, hogy hozzám hasonlóan, majd 25 év múlva sem fogja megbánni a mostani döntését – tette hozzá.