Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Tortoma e heti meghívott előadója a Sepsiszentgyörgyön lakó Szakács Enikő vállalkozó, idegenvezető, síoktató volt, aki Portugáliáról tartott előadást. Mint mesélte, 2011 óta rendszeresen látogatja ezt az Ibériai-félszigeten fekvő, nagyjából magyarországnyi terjedelmű országot, mely véleménye szerint sok tekintetben hasonlít Erdélyre: amellett, hogy színes és érdekes ország, gazdag az épített öröksége, tele van várakkal, kastélyokkal, templomokkal, a tájai is éppolyan szépek és változatosak, mint Erdélynek.
Portugália földrajzi és történelmi ismertetője révén megtudtuk többek között, hogy a portugálok javarészt katolikus vallásúak, fejlődésükben töréspontot jelentett az 1755. évi nagy földrengés, de a nagy földrajzi felfedezések során szerzett kincseket is felélték egy idő után. Öröm és bánat egyaránt jellemzi őket, erre utal egyébként az ország zászlaja is: az enyhe fölényben levő piros szín a bánatot, a panaszkodást, míg a zöld szín az örömet jelképezi.
Azonban sem bánatukban, sem örömükben nem sietnek: rendkívül alapos, nyugodt emberek, és az előadó szerint magát az ország fővárosát, Lisszabont is így érdemes meglátogatni. Lassan sétálgatva, felkeresve rejtett zugait, hiszen azok adják meg tulajdonképpen a varázsát az egyébként mindössze 500 ezer lakosú településnek.
A portugálok nemzeti étele a tőkehal, állítólag 365 vagy még ennél is többféle, különböző recept szerint tudják elkészíteni. Ételkülönlegességük még a Pastel de Belém-nek nevezett édesség, mely a legnépszerűbb az országban, egyébként pedig sok húst esznek, leginkább krumplival, rizzsel. A napi főfogást pedig nyilván világhírű boraikkal nyomtatják el, mint amilyen az erősített portói bor is.
Az előadó végül néhány tippel látta el azokat, akik Portugáliába mennének. Azt javasolta, használják a tömegközlekedést, vagy béreljenek autót, és óvakodjanak a turistacsapdáktól, ne csak a turistalátványosságokat keressék, hanem inkább „érezzék át” a helyet, amit meglátogatnak, szánjanak legalább 4–5 napot Portugáliára, ámbár két hétig is akad, amit nézni. Az ország látogatása közben lassuljanak le, vegyék át a helyiek életstílusát, ami szerint nem baj, ha elmegy a busz vagy a metró, hiszen úgyis jön majd a következő…