Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A hagyományos román tolerancia újabb releváns kinyilvánítására készül a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Polgári Fóruma, valamint a Calea Neamului Egyesület. A két szervezet azt tervezi, hogy vasárnap a bukaresti Cotroceni-palota elé vonul, hogy azt kérje az államfőtől, „legyen következetes”, és ne hirdesse ki a módosított közigazgatási törvénykönyvet.
Meglátásuk szerint ugyanis ez azáltal, hogy kötelezővé teszi a magyar nyelv használatát a közintézményekben, „a román állam második hivatalos nyelvévé teszi a magyart”. Ezzel a kijelentéssel csak két baj van. Egyrészt az előírás nem Romániára vonatkozik, csak azokra a településekre, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot, másrészt nem világos, hogy mi ezzel a gondjuk, hisz semmit nem vesz el a románoktól, csak valamit ad(na) a magyaroknak.
A hagyományos román toleranciába azonban ez nem fér bele. A más iránti türelmesség alapállása az, hogy a magyaroknak semmit! Az angoloknak lehet főtanszékük az egykor színmagyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (amelyet azóta átkereszteltek és „feloldottak” egy román intézményben), de a magyaroknak nem. Olyan „mintaszerűen” megoldották a kisebbségi kérdést, hogy a Ceauşescu-időben akármelyik egyetemre lehetett magyarul felvételizni, ha később románul is folyt az oktatás, de ma már ezt is próbálják megtiltani. Hoztak ugyan törvényt arról, hogy a kórházban magyarul mondja el a páciens, hogy mije fáj (ezt egyébként a köznyelvtől teljesen eltérő orvosi szaknyelv miatt románul csak azok is nehezen tudják megtenni, akik különben egészen jól beszélik az állam nyelvét), de ezt nem alkalmazzák, és egyelőre csak megalázott magyar betegekről, sokszor gyerekekről vannak hírek.
A román hősök maradványainak kikiáltott állatcsontok fölé törvénytelenül állított ötven betonkereszt kapcsán elkövetett úzvölgyi temetőfoglalás pedig az agresszív idegengyűlölet minősített esete, hogy csak néhányat említsünk a „hagyományos román tolerancia” legutóbbi megnyilvánulásai közül.
Ahogy a székely mondja , ök es münköt s münköt es ök. Eddig is utálták a magyarokat és ezután is fogják, mert 100 év alatt sem tudták megemészteni azt a galuskát amit lenyeltek.