A feketelevestől a fekete levesig 2.

Czifray István 1840-ben megjelent Magyar Nemzeti Szakácskönyvében a fekete leves a következőképp készül: „Megtisztítván a’ friss halat sózd be, ‘s hagyd állani. Piríts meg szép vékony kenyér szeleteket jó feketére, hányd vízbe, hogy pergelt szagát kiszívja, ebből kivevén tedd fazékba, ‘s adj hozzá vizet, bort, ecetet, jól megfőzvén verd által jó sűrű szitán. Ránts meg mézben almát és veres hagymát, egy kevés törött dióbéllel együtt. Tedd ebbe bele a’ szépen kimosott halat, ereszd fel a lével ‘s hagyd főni a’ mint illik. Vess bele borsot, gyömbért, szegfüvet, sót és mézet, hogy édes legyen, ‘s tálald ki.”

És ezennel elérkeztünk napjaink disznóöléses fekete leveséhez, ami roppant egyszerűen (már, ha egy sertés feldolgozása egyszerűnek nevezhető) előállítható. A véreshurkák főzővizéből készül, mely igencsak tartalmassá tud válni, lévén, hogy gyengébb belezeteknél a hurkák hasadásra hajlamosak. E sok lényeges darabocskát tartalmazó lé pedig felhasználatlan maradna, ha nem alkalmaznánk a mentő receptet. Egyébként, hűtőládában rejtőzködő véresekből is előállítható! 60 deka kiolvadt hurka (természetesen bél nélkül), kellő mennyiségű vízzel felöntöve, krumplikockákkal, babérlevéllel fő. Tejföllel, reszelt tormával vagy ecettel ízesítjük. Vagy akár mindhárommal.

Végezetül, pedig egy igazi érdekesség: mustárleves véres hurkával. Tartalma: 10 dkg vaj, 5 dkg liszt, 15 dkg mustár, 5 dl zöldség alaplé, 1 evőkanál balzsamecet, 1 dl tejszín, 10 dkg véres hurka, pirított zsemlekocka. Pikáns levesrecept ez, a mustáros véreshurka kissé folyékonyabb változata, mely egy krémleves tetején pihenő sült hurkakarikák és zsemlekockák elegyéből áll.

Berszán-Árus Csilla