„A férfiak utolsó menedéke!”

Két kezemen meg tudom számolni, hogy rövidnek nem mondható újságírói pályafutásom alatt hány olyan emberrel készítettem interjút, aki valódi, szívből jövő szenvedéllyel, már-már rajongással tudott beszélni a munkájáról. Ezért is volt jó Zölde Lászlót, azaz Ginót hallani, akinek több vargabetű után végül – az egykori céhes város szellemiségével összhangban – a választott mesterség igényes gyakorlása adta meg azt, amit az irodai munka nem tudott: a jól végzett munka örömét.

„Van egy hely számodra. Barátságos környezet, ahol a borbélyszékbe ülve igazán ellazulhatsz. Ez Gino borbélyműhelye, ahol a vendégek elégedettsége első számú prioritás. A stílusos környezet és a barátságos légkör tökéletes alapként szolgál az egyénre szabott frizura és szakáll megvalósításához, valamint egy tradicionális forró törölközős borotváláshoz” – ajánlja magát a közösségi oldalon a borbélyüzlet, amelynek megálmodójával beszélgettünk arról, hogyan lett az ötletből saját kisvállalkozás.

Stílusos, retró hangulatú üzlet a nagyapa egykori asztalosműhelyében

A kézdivásárhelyi Purczell János utcai műhelybe lépve, a belső tér kialakítása igazolja a „reklámszöveget”, ízléses és letisztult helyiség, amelyen érződik, hogy a kevesebb több elvén rendezték be, de alaposan átgondolt, egységes stílusban, amely hangulatában az 50-es évek Amerikáját idézi meg, amire a rockabilly zene is ráerősít. Az üzlet arculatát leginkább meghatározó elem a klasszikus kivitelezésű borbélyszék, a kényelmes kanapé, a retró kiegészítők.

Feltehetőleg elégedettséggel nyugtázná mindezt Zölde László nagyapja, aki a maga idején, éppen ebben a kis helyiségben saját asztalosműhelyében dolgozott, és akivel a nevük is azonos.

– Szülővárosában mindenki gyerekkori becenevén, Ginóként ismeri, kézenfekvő volt hát a műhely elnevezése: Gino’s Barber Shop. De hogyan született meg ennek gondolata?

– Nemrég még piperkőcnek bélyegezték azokat, akik gyakrabban változtatták frizurájukat, vagy szakállápoló olajokat használtak. Nagyapáink idejében azonban nem volt ebben semmi különös, akkor is jártak borbélyhoz a férfiak, és napjainkban ismét felvirágzott a szakma. De nem volt ez nyílegyenes út számomra, előtte számos területbe belekóstoltam, ám egyiket sem éreztem teljes mértékben a magaménak. Kereskedelmet végeztem, irodai állásaim voltak, a nagy fordulópontot az hozta meg az életemben, amikor megszületett az első gyerekem, építettem a családi házunkat, és tudtam: a család került számomra az első helyre, kötetlenebb programot, több szabadidőt szeretnék. Ma már, a két fiam mellett ez fokozottan igaz.

Munka, ami kikapcsol és feltölt

– Miért pont a borbély-férfifodrász mesterség vonzotta?

– Az első emlékeim erről a gyerekkoromba visznek vissza, akkoriban édesapám vitt magával a Vasút utcába, Lukács Attila bácsihoz, akinek a munkája már akkor felkeltette az érdeklődésemet, figyeltem a mozdulatait. Következő lépésként aztán magamnak vágtam hajat, majd másoknak is, ha megkértek rá, mindezt persze csak hobbiként, mert örömömet leltem benne, éreztem, hogy teljesen kikapcsol. Mindig, mindenben keresem a tökéleteset – bár tudom, hogy nem létezik, a szakmában sem –, de el tudtam veszni abban, hogy próbáljam azt megközelíteni. Autodidakta módon kezdtem tehát, aztán Brassóban végeztem szakmai kurzust a La Barberia műhelyben, de még ekkor is csak munkaidő utáni hobbiként gondoltam rá.

– Mégis, ma már saját műhelyben dolgozik, és lelkesen beszél a szakmájáról…

– A borbélyság felé húz inkább a szívem, ami meglehetősen komplex mesterség, Olaszországban, ahol ennek százados hagyománya, kultúrája van, olyan színvonalon és igényességgel dolgoznak, hogy legtöbb helyen a borbély- és fodrászműhelyek külön szakmákként működnek. Így volt ez régen is, a borbélyok mellett segédek dolgoztak, akik a bepamacsolást végezték, a borbélymester maga csak a borotválást. Érthető is, hiszen pontos ismereteket és biztos kezet igényel a művelet, bizalmi kapcsolaton alapul, hogy a kuncsaft rábízza az arcát valakire, aki éles pengét „sétáltat” rajta. A kuncsaftnak a szakmaiság mellett törődést, odafigyelést is kell kapnia, akkor elégedetten távozik. Ugyanakkor a borbélyműhely egyfajta gyülekezőhely is volt, férfiklub, ahol találkoztak, beszélgettek, megvitatták az élet dolgait, értesültek az aktuális történésekről, üzleti egyezségek születtek stb. Saját tapasztalatom alapján is mondhatom, hogy valóban közösségi térként is működik a hely, olyan emberek, akik itt, nálam ismerkedtek meg, hasznos információkat cseréltek, szakmai segítséget tudtak nyújtani egymásnak. A török és olasz kultúrákban sok helyen ez a mai napig így van, a borbélyműhelyekben zajlik az élet. Az üzletem dekorációjában is visszaköszönő amerikai hatás pedig onnan adódik, hogy a második világháború után nagyon sok olasz vándorolt ki, és persze vitték magukkal kultúrájuk ezen meghatározó szeletét. Felénk nem segítette a mesterség megmaradását a kommunizmus alatt az összevont férfi-női fodrászatok megjelenése, aztán az eldobható borotva piacra dobása után a szakma egy időre gyakorlatilag megszűnt.

Divat a szakáll-bajusz viselése, korosztálytól függetlenül

– A nagyobb városokban már egy ideje vannak trendi borbélyműhelyek, minek köszönhető az újraéledés?

– Az évek során valami ismét megváltozott, a retró divat lett, és a férfiak igényei is változtak. Ismét divat lett a szakáll, így a férfifodrászok újra elkezdtek érdeklődni a szakma ezen ága iránt is, így újraéledt, és ötvözi a hagyományos, klasszikus és a modern trendeket.

– Hogyan tudná megfogalmazni a különbséget ez és az előző munkái között?

– Hétfőn például reggel 8-tól este 8-ig dolgozom, a nap végén mégis mindössze a fizikai fáradtságot érzem, szellemileg inkább feltöltődöm. Itt, a műhelyben teljesen ráhangolódom arra, amit éppen csinálok. Érzem, amit eddig egyetlen más munkámban sem: hogy könnyedén, tiszta szívből, megerőltetés nélkül tudom végezni, a magammal szemben támasztott, igényes színvonalon.

– Milyen korosztályból kerül ki a legtöbb vendég?

– Az uralkodó trendeknek köszönhetően a fiatalok közül viselnek többen bajuszt, szakállt, és a megfelelő ápolásra is gondot fordítanak, de az idősebb korosztályból is sokak védjegye lett az arcszőrzet, hozzátartozik a személyiségükhöz, karakterükhöz. Azt gondolom, ha némiképp alább is hagy ez a lendület, a klasszikus fazonok és azok variációi iránti érdeklődés megmarad, hiszen annak idején, elődeink korában is a magyar ember számára presztízskérdés volt a bajusz, szakáll.

A borbélyműhely kizárólag férfiaknak nyújt szolgáltatást, hajvágás mellett szakáll- és bajuszfazonvágást, forró törölközős, klasszikus borotválást is kérhetnek a vendégek. Időpontfoglalásra online rendszerben is van lehetőség, emellett telefonon vagy személyesen is. Elsőbbséget nyilván azok élveznek, akik foglalásra érkeznek, de ha valaki csak úgy beugrik, amíg a sorára vár, elfogyaszthat egy finom, helyben készült kávét a ház ajándékaként. Figyelembe véve, hogy sokaknak délelőtt nem nyílik erre lehetőségük, délutáni program is van, sőt, az esti órákra is igénybe lehet venni a szolgáltatásokat, prémium kategóriás eszközökkel (Wahl) és termékekkel (Reuzel). Elérhetőségek: Purczell János utca 19., telefonszám: 0760.141.126, Facebook-oldal: Gino’s Barber Shop/Borbélyműhely.