A hipnózis út a tudatalattihoz

Háromszéken nem honosodott még meg a hipnoterápia, s talán nem is igazán tudják az emberek, mit lehet elérni e módszer segítségével, amelynek egyébként több mint százéves múltja van. A kolozsvári születésű, de két éve Sepsiszentgyörgyön élő Zsigmond Ilka Marisa Peer londoni hipnoterapeuta iskolájában képezte magát, néhány éve ezzel is foglalkozik, többek között, hisz alapjáraton Kolozsváron idegenvezető, de a nőként vállalkozó társait online tanfolyamok készítésére is oktatja. Minden egyéb foglalkozásában visszaköszönnek azonban a Londonban tanultak, méghozzá nagyon építő módon.

A Marisa Peer által kidolgozott RTT (rapid transformational therapy – gyors átalakuláshoz vezető terápia) hipnózis akkor jöhet szóba a megoldáshoz vezető úton, ha egy személynek érthetetlen, kellemetlen, problémát okozó (testi) tünetei vagy régi elakadásai vannak. Zsigmond Ilka a repüléstől való fóbiáját szüntette meg önhipnózissal, de dohányzásról leszoktatáshoz vagy fogyáshoz is kérték már segítségét, sőt, párkapcsolati elakadásban is. A leszoktatás sikerült, a fogyás sikerült, a páros hipnózisában azonban kiderült, hogy a közös gyermekkori sérelmek miatt összeférhetetlenek, de azóta külön-külön mindketten boldogok. A hipnózisban a tudatalatti képekkel, látomásokkal vagy érzésekkel üzenhet, hogy hol keresendő a baj gyökere. Ezeket a felbukkanó képeket értelmezni, valamilyen logikai összefüggésbe állítani a hipnózisterápia legizgalmasabb része, véli Zsigmond Ilka.

Kérdésemre, hogy hogyan éri el, hogy a kliens olyan ellazult állapotban kerüljön, amelyben a tudatkontrollja megszűnik és utat enged a tudattalannak, elmondta: erre megvannak a forgatókönyvek, amelyben minden szónak, de a hangsúlynak is jelentősége van. Egészen egyszerű alapvetéseken nyugszik a módszer: amit kimondunk, a tudatunkba, figyelmünkbe engedünk, az hat a testünkre. A testünk a kellemetlenségekkel vonja fel a figyelmünket magára. Nem kellenek hozzá segédeszközök, fényes tárgyat lóbálni az illető szeme előtt, de szükséges ráhangolódni a kliens lelkiállapotára, személyiségére, s ez akár addig is elmehet, hogy a hipnotizőr átéli annak testi érzeteit, például a hasfájást. Mindez pedig akkor is megtörténhet, ha – mint az manapság nagyon gyakori – nem személyesen, hanem online módon zajlik a dolog. Vannak olyanok persze, akik nehezen lazulnak el, más viszont nagyon könnyen befogadja az instrukciókat, és akár olyan mély álomba is merülhet, hogy már kommunikálni sem tud. Azt viszont tudni kell, hogy még hipnózisban sem mondhat olyan dolgokat, amelyeket nem vállalna fel, nem vehető rá olyanra, amit nem akar megtenni.

Zsigmond Ilka mostanában inkább a csoportos hipnoterápiát gyakorolja. Ez a történet úgy kezdődött, hogy egy vállalkozói konferencián kérték fel, ezzel a módszerrel kutassa ki, milyen a résztvevők viszonya a pénzhez. A csoportban mindenki maga dolgozik, de ha a végén néhány kommunikatívabb személy megosztja gondolatait, abból rengeteget tanulhatnak a többiek. Az említett esetben például az derült ki, hogy a pénzhez való viszony szoros összefüggésben van az önértékeléssel. De a téma szinte mellékes olyan szempontból, ha valakiben mélyen el van temetve egy konfliktus (pl. iskolai csúfolódás emléke, rossz viszony az apával), az úgy is kikívánkozik, ha éppen másról lenne szó, meséli a terapeuta. S hogy miért célszerű kikutatni, felszínre hozni ezeket az elnyomott tartalmakat? Mert azok úgy irányítanak, hogy mi abban az illúzióban élünk, a ráció, a tudatos elménk vezérel. Az elavult belső programokat viszont újra lehet írni, és ez minden bizonnyal a külső életben is változást eredményez. A problémák kialakulását megérteni gyógyító és felszabadító hatású, ugyanakkor a hipnózis folyamata során az ember jobb kapcsolatba kerül saját testével, érzéseivel is. Csak éppen azon kell túllépni, hogy mi Erdélyben szeretünk ragaszkodni a sérelmeinkhez, a szenvedéseinkhez – mondja Zsigmond Ilka.