A szeptemberi zivatar is lehet halálos

Egy általánosan ismert gyermekmondóka szerint a három ember végű hónap közül a „szeptember szép ember, november csúf ember, december rossz ember.” Nos, a Szent Mihály havára vonatkozó régi időjárási feljegyzéseket böngészve ezen a „szépségen” hosszasan el lehetne tűnődni, bár a 19. századi nyelvújítók bizonyára nem véletlenül szerették volna gyümölcsönösre átkeresztelni.

Ez a gyümölcsönös jelző nem minden évben klappolt Kisasszony havához, hogy a népies megnevezésével is éljünk, például 1473-ban biztosan nem, amikor június 20-tól szeptember 29-ig olyan szárazság vett erőt Kárpát-medencén, hogy a Dunán száraz lábbal is át lehetett gyalogolni. És ez bizony nem volt egyedi eset! 1609-ben „az szőlőt ősszel mind megvette teljességgel az hideg, hogy igen kevés bor lőn… búza is igen kevés az nagy szárazság miatt”. Bor és búza nélkül pedig igen nehéz felfedezni az élet szépségeit.

Nem sokkal később, 1618. szept. 9-én „hatalmas sáskatömeg jött Erdélybe, a Napot elsötétítette… nagy tömegben repültek át Moldván, és Székelyföldön szálltak le. Mindent fölfaltak, ami az aratás után még megmaradt.” És ha ez nem lenne elég, a következő esztendőben, szeptember 6-án „nagy árvíz volt, az Alsó-Barcaság több helyén az ár elöntötte a réteket és a mezőket”, a hónap végén meg „hó esett az egész Barcaságban”.

Mire rá nem vitt az éhínség!

Bizony, a fagyos éjszakák sem (voltak) ritkák szeptemberben! 1641-ben Marosvásárhely környékén „Szt. Mihály nap tájban oly hideg volt, hogy a kádban a víz megbírt, úgy megfagyott, és a szőlőt a hideg lágyítá meg… igen szegény savanyú bor lett vala.” 1655. szeptember 1-jén meg „olyan vihar volt Erdélyben és Oláhországban, aminőt több századon keresztül aligha jegyeztek fel.” 1712-ben ismét „szörnyű árvíz pusztított, majd ismét pestis és a sáskajárás okozott nagy károkat.”

Az 1718-as esztendőt aztán ismét a „legszárazabbként” aposztrofálták, ami nem csoda, hiszen „9 hónapig egy tsepp esső se volt.” A következő évben meg ezt jegyezték fel: „Egy seculumtól fogva oly szükség Erdélyben nem volt oly nagy éhséggel, az mint hogy elegen is holtanak meg éhel, teljességgel semmi gabonát nem kapván, mely miatt az mint hire volt, Székelyföldön az éhség miatt az gyermekek kénszerittettek az megholt testvér atyafiaknak húsokat megsütni és megenni.” Az éhínség okozta szenvedés vélhetően csak a hírek szárnyán terebélyesedett kannibalizmussá, de jól szemlélteti a korabeli állapotokat. És akik ezt gyerekként túlélték, azok 1747-ben újabb „igen nagy szárazsággal” szembesültek, „úgyhogy csak Szt. Mihály napja után lehetett megkezdeni a vetést.”

1785-ben Székelyudvarhelyen „nagy dér három napon át… A hideg elvette a szőlőt, törökbúzát, mákot és babot is.” Ugyanitt négy évvel később „annyi árviz volt, hogy ennyi árvizet senki nem ért.” Újabb négy év múlva Marosvásárhelyről jelentik: „A Bárdosi tarkón keresztül olly nagy jégesső jöve határunkra, a’ millyenről még a’ most élők közül senki sem emlékezik. Tyúktojás nagyságnyi jég hullott, a dohányt, a szőlőt nagyrészt pusztitotta, a gabonát kicsépelte, a káposztát tönkretette. A házakról a zsindelyt leverte, s kimondhatatlan károkat tett.”

Vihar, hideg, forróság

Hasonló szeptemberi vihart Udvarhely környékén is feljegyeztek 1793-ban, amikor is „nagy szél volt, sok istállóknak, csüröknek fedelét vetette le, asztagokat, templomokat csonkitott s házakat mozgatott.” 1812-ben „september 27-én… egésszen téli időre változott; mert hihető másutt is, de nevezetesen Nagyenyed szomszéd községet egy arasznyi magasságu hó boritotta el.”

Ugyancsak a „szépségnél” maradva, 1815-ben „Erdélyben szeptember hónapja és október eleje tsaknem mindenfelé esős idővel mult, melly miatt vizek megáradván a’mezőkön lévő takarmányban nagy kárt okoztanak.” 1828: „…hogy a Sáskáknak egy serege… is megérkezett, s már tized napja, hogy ott vesztegel. Háromszék is tele van vele, Moldovából jő által Erdélybe, hol még sokkal több van.”

Ezt még a „forró melegség” is tetézte, ugyanis szeptember 10-től „fogva felette nagy grádussal hág; maguk az oláhországiak rég nem értek oly hév nyarat. Szebenben is 12-én és 13-án hirtelen oly meleg lett, hogy még a kánikulai napokban sem volt különb, de 14-én eső lett, és 17-ik, 18-ik ugy meghült, a Fogarasi Havasok tele vannak hóval, de még a Szebeni is egész az aljáig.”

Még nem léptünk ki teljesen a kis jégkorszakból, amikor 1840. „szeptember közepe igen forró időjárással telt, Brassóban szeptember 19-én 30 °C-ot mértek. A következő ősszel Csíkban és Gyergyóban „az elszaporodott egerek miatt nem vethetnek.” 1847. „szeptember végén Háromszékben már havazott, Bereczk vidékén 1 singnyi magas hó fekszik.” Ehhez nem árt tudni, hogy a sing 30 cm-nek felelt meg!

Pál Jánosné tragédiája

Ilyesfajta hirtelen lehűlésre a múlt századból is akad bőven példa. 1931-ben például a Székelyföld című lap arról ad számot, hogy szeptember 27-én „már a délelőtti órákban megkezdődött a havazás, és kevés szünettel, egész délután két óráig hullott a hó. Nem is esővel vegyesen, hanem egész téliesen sűrű, nagy pelyhekben. Az egész Háromszék fölött olyan decemberi időjárás keletkezett, hogy az utcák teljesen elnéptelenedtek, és mindenki igyekezett valahová meleg fedél alá jutni. A havazás különösen Imecsfalva és Kovászna közt olyan erős volt, hogy még hétfőn, a kora reggeli órákban is néhány centis hóréteg borította a mezőt. Az állóvizek az egész Háromszéken vékonyan befagytak, és a hegyeket fehér, télies hótakaró borítja körös-körül, merre a szem ellát. A tragikusan hamar beköszöntött fagy és hó különösen a zöldség-, virág- és gyümölcstermésben borzasztó sok kárt okozott. A mezőkön is elakadt a munka, és mivel már harmadik napra ismét hideg, esős időjárás következett, a gazdák szomorúan tekintenek a vidékünkön különösen fontos burgonyabetakarodás elé.”

„Éhínség fenyegeti Székelyföld egy részét az abnormis gazdasági esztendő miatt” – kongatta meg a vészharangot a Keleti Újság 1933. szeptember 23-i száma, és aligha véletlenül, hiszen „a szénatermés nem ér pénzt, alig lehetett az eső elől hazalopni, a sarjúval szintén így vagyunk. A kalászosok még sikerültek, de egyéb terményünknek nem sok hasznát vesszük. A gazdálkodás az idén legalább négy héttel megkésett. Szinte hallatlan, hogy a búza, árpa, rozs, zab jórésze még kinn fekszik keresztekben a mezőn. Harminc-negyven százaléka kicsirázott. A tavaszi terményekben már alig reménykedik a gazda. Különösen katasztrofális a kukoricatermés.”

És mintha ez nem lett volna elég, „Székelyföldön is több helyütt voltak zivatarok. Gyergyóújfalun Pál Jánosnét mezei munka közben a villám agyonsújtotta.”

Nagy kárt okoznak az egerek a Székelyföldön

A Székelyföld több vidékén nagyon megszaporodtak az egerek. Az ártalmas állatok nagy kárt okoznak a gabonatermésben. Különösen Csikmegye gazdáit érte az egérkár révén nagy károsodás. Csikmegye gazdáit ebben az évben sorjában érik az elemi csapások. A nyári árvizek tíz millió lej értékű szénát semmisítettek meg Csikmegyében. A hideg és esős időjárás miatt Csikban nagyon gyenge lesz a gyümölcstermés. A krumpli sok helyen még csak most kezd virágozni. Most a learatott kereszteket az egerek pusztítják. A Székelyföld gazdáit nagyon elkeserítette az egérkár, mert attól tartanak, hogy a nemsokára megkezdődő őszi vetések alkalmával az egerek az elvetett magot is meg fogják enni.

(Magyar Nép, 1933. szept. 16.)

A kukorica beérésében abban az évben már nem is igen reménykedtek, miután „a Hargita fehéren néz le Székelyföldre, rodlizni, sízni lehet rajta, Oláhfaluban több centiméteres hó esett, és senkit sem lep meg, hogy reggelre fehér-ezüstös a táj a dértől, hóharmattól. Ezenkívül alig van nap, hogy ne hullana az eső, ami pedig kiveri a kenyeret az emberek szájából.” Ezek után már érthető, hogy azon időkben miért ragadtak olyan sokan vándorbotot a kezükbe a gazdasági világválság hatásai mellett Trianon révén is gyötört Székelyföldről! És sajnos nemcsak azon időkben…

A hónap időjárása

Tavaly Európa számos országában megdőltek a szeptemberi melegrekordok (sőt, világviszonylatban minden idők legmelegebb szeptemberének kiáltották ki), Romániában nem; itt Zimniceán „alig” 36,6 fokot rögzítettek szeptember 23-án. Mifelénk az iskolakezdés havának eddigi legmagasabb hőmérsékletét, 43,5 °C-ot a délnyugat-romániai (olténiai) Strehaia városkában mérték 1946. szeptember 8-án, a leghidegebbet 1935. szeptember 28-án az Omu-csúcsnál. Legmelegebb szeptemberek 1961-től: 1994-ben 18,8 °C átlag, 2023-ban 18,6 °C, 2011-ben 17,8 °C, 2012-ben és 2020-ban 17,6 °C. A leghűvösebbek: 1996-ban 11,6 °C átlag, 1972-ben 12,4 °C, 1971-ben 12,6 °C.

Erdélyi városok legmagasabb és legalacsonyabb szeptemberi hőmérsékletei:

Marosvásárhely 38,2 °C (1946), illetve –3,3 °C (1970)

Kolozsvár 34,4 °C (2008), illetve –3 °C (1939)

Szatmárnémeti 37,3 °C (1946), illetve –4,7 °C (1970)

Omu-csúcs: 19,2 °C (1993), illetve –15 °C (1935)

A legtöbb csapadékot (161 mm) 24 óra alatt a Bukarest–Filaret meteorológiai állomáson jegyezték 2005. szeptember 20-án, az egész hónap legnagyobb mennyisége (434 mm) a moldvai Karácsonkőn (Piatra Neamț) hullott le 1912-ben. A csapadék legmagasabb havi átlagai: 2001-ben 115,3 liter, 1978-ban 109,6 liter, 1996-ban 104,2 liter négyzetméterenként. Legszárazabb szeptemberek: 1961-ben 3,8 liter, 2011-ben 11,8 liter, 1986-ban 14,6 liter csapadék négyzetméterenként.

Ha a mókusok sok diót gyűjtenek

Mint fentebb láttuk, szeptemberi zivataroknak nem voltak híjában az idők folyamán, érdekes módon azonban a népi tapasztalat ezek jó oldalát is megvilágítja: ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még. Ez még annyival kiegészítendő, hogy ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani. A hónap időjárását a rámutató napokéból is megpróbálták megjósolni, ugyanis amilyen szeptember elseje, másodika, 11-ke és 12-ke, olyan lesz a következő négy hét.

A régiek azt is megfigyelték, ha szeptemberben jönnek a vadludak, korai hideget jelent, ha pedig a mókusok ősszel sok diót és mogyorót gyűjtenek, akkor kemény januárra és általában hosszú télre lehet számítani. Általában a hosszú ősz késői tavaszt ígér – azt szokták mondani, ami ősszel esőnek nem hull le, lehull télen hónak. Más megközelítésben: sok makk szeptemberben, sok hó decemberben.

Az egyes jeles napokhoz is kapcsolódnak időjárási regulák:

• ha derült Egyed (szept. 1.) ideje, édes lesz a gyümölcse
• ha Teodóra napján (szept. 7.) dörög és szemerkél, jövő évre jót ígér
• ha Mária (szept. 12.) szép napos, vének nyara maradós
• szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek, ha hidegek a Máriák (Kisasszony napja, azaz szeptember 8. is ide sorolandó), savanyúak lesznek
• ha szükség jön Editre (szept. 16.), idő fordul esősre
• Konstancia napján (szept. 19.) szép időnek tiszta ege: jó gyümölcsnek biztos jele
• ahány fagy volt Máté (szept. 21.) előtt, annyi lesz majd Pongrác mögött
• ha Szent Mihálykor (szept. 29.) összebújnak a juhok, igen kemény télre lehet számítani.

A legbiztosabb jele az ősznek azonban a gólyák elköltözése téli lakhelyükre, ami augusztus végén többnyire már bekövetkezett. A fecskék útra kelése szeptember 8-a körül esedékes, ám ha korábban szánják rá magukat, és a falevelek is hirtelen hullnak le, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő. A meteorológiai előrejelzések szerint erre idén szerencsére kevés esély mutatkozik.

Fontosabb világ- és magyar napok

1.: a második világháború kitörésének emléknapja

8.: az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja

13.: a keresztény egység napja

14. (második szombat): az elsősegélynyújtás világnapja

15.: a demokrácia nemzetközi napja; a mozdonyvezetők napja

16.: az ózon világnapja; a hangzáskultúra napja

16-22.: európai mobilitási hét

20.: az európai kultúra napja; biztosítási világnap

21–22. (harmadik hétvége): európaiörökség-napok

21.: a magyar dráma napja; az ENSZ nemzetközi békenapja; a hála világnapja; Alzheimer-világnap

21. (harmadik szombat): takarítási világnap

22.: európai autómentes nap

26.: nyelvek európai napja, a tiszta hegyek napja

27.: turisztikai világnap

29.: a magyar honvédelem napja

29. (utolsó vasárnap): a szív világnapja; siketek világnapja

30.: a népmese napja

Címlapfotó: Bereczki Barna/Székely Kalendárium