Ágyékkötőben a bennszülöttek között – egy tudós kalandos életútjának meghatározó állomása

Több mint kétszázan regisztráltak Benedek Dezső antropológus, nyelvész október 4-i, a Mathias Corvinus Collegium szervezésében zajló sepsiszentgyörgyi előadására: mind arra volt kíváncsiak, milyen hasznos tudást kell adnunk fiataljainknak.

Benedek Dezső a Georgia-i Egyetem professzora, vendégtanár Osakától Kolozsvárig, 18 nyelven ért és beszél. A most 74 éves tudós szakterülete a nyelvészet, pszicholingvisztika, pszichológiai és szociális antropológia, a japán, kínai, koreai, vietnámi nyelv és irodalom, a kelet-közép európai és az ausztronéziai etnológia.

Az előadáson jelenlevők nem elméleti fejtegetéseket, értekezéseket hallgathattak, hanem számos izgalmas és humoros sztorit. A Kondor Ágota tanárnővel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a professzor – akit minden iskolából kicsaptak verekedős természete miatt, és alig sikerült (protekcióval) Kolozsváron leérettségiznie – eredetileg arab nyelvet akart tanulni, de a bukaresti egyetem titkárnőinek arroganciája és nemtörődömsége miatt végül angol-német szakra kényszerült.

Miután Amerikába emigrált, beiratkozott a Pennsylvaniai Állami Egyetemre, és ledoktorált. Később kínai szakács lett egy tankhajón, ahol arra kérte az ázsiai legénység soknemzetiségű tagjait, meséljenek neki mondákat, történeteket; ezeket gyűjteménybe foglalta. Az egyetem támogatta a kutatóútját, amely magába foglalta a Tajvan délkeleti részén található Orchideák (Irala) szigetén való négyéves együttélését a yami törzs ősközösségi körülmények között tengődő bennszülöttjeivel.

Polip csápjai között

A szigetlakók életmódjába beilleszkedő Benedek Dezső egy alkalommal bennszülöttekkel együtt merült az óceánba élelemért. Csak egy szabály volt ilyenkor: minden merülés alkalmával valami ehetőt kellett felhozni. Hogy honnan, milyen mélységből, nem számított. A mélyben egy polip gúzsba kötötte a professzort: három végtagját lefogta, így a lábához erősített késhez nem fért hozzá. Egy bennszülött azonban odaúszott hozzá, az egyik lábáról levágta a polip csápját, majd a kezébe adta a kést, és otthagyta. De miért nem szabadította ki? – tette fel neki a kérdést utólag a professzor. Nos, azért, mert ha akkor megmenti az életét, akkor Benedek Dezső egész életében a lekötelezettje maradt volna.

A yamik között uralkodó, a mienktől egészen eltérő felfogást tükrözi az az eset is, amikor a professzor a magántulajdon mibenlétét akarta megmagyarázni a bennszülötteknek. Ez nem igazán sikerült, mert mint kiderült, a yamiknál csak akkor lehet valakinek saját tulajdona, ha abból a vagyontárgyból mindenkinek van már legalább egy a birtokában.

Életveszélyben az óceánon

Még számtalan alkalommal került a professzor életveszélybe. Például, mikor a bennszülöttekkel együtt hajózott ki, egy viharban letörött a halászhajó vitorlarudja, annak kötele pedig propellerjére csavarodott. Miután többszöri lemerülés árán sem sikerült kiszabadítani, miközben a cápák miatt többször is ki kellett húzni a vízből, az az ötlete támadt, hogy tegyék rükvercbe a motort, így végül a propellerről letekeredett a kötél.

Mi az, amit a mai ifjúságnak fontos lenne tudnia? – tették fel a kérdést a professzornak, aki a tudásszomjat és a tudás megbecsülését hangsúlyozta, például állítva a hallgatóság elé az Amerikában tanuló ázsiai (japán, kínai) diákokat, akik ezért szerepelnek mindenütt az élen. Végül arra is kitért, hogy az erdélyi magyarságnak fontos lenne a saját anyanyelvét megőrizni minden körülmények között, mert ha nem figyelünk oda, nagyon hamar eltűnhet innen a magyar kultúra.

Fotó: MCC Sepsiszentgyörgy