Almás batyu

Útravaló, hamuba sült pogácsa helyett. Felajánlanám Sándornak, Józsefnek, avagy Benedeknek, ha épp erre járnának. A zsákjaikat lecserélhetik batyura. Addig pedig csodálva szemlélem a környező világot, a kavargó havat, a jégpáncélba öltözött autókat, a görnyedten siető gyalogosokat. Mindig megviccel minket a tavasz, megszoktuk, meglepetésszerűen csak az útügyet érinti, de őket nyakra-főre (ugyanis piruettező autót is volt szerencsém látni). Egy jó séta után, felolvadás céljából, nekiállhatunk némi sütemény gyártásának, melynek végeredményeképp kívülről és belülről is felmelegedhetünk (amúgy a fűszeres–fahéjas illat sem megvetendő!).

Nincs is finomabb, mint az omlós pitetésztába burkolt friss gyümölcs! Tésztánk három fő alkotóeleme a liszt, a vaj és a porcukor, melyeknek aránya a régi cukrászszabály szerint: 3:2:1, tehát 3 rész liszt, 2 rész zsiradék és 1 rész porcukor. Dúsíthatjuk tojással, citromhéjjal, vaníliával, avagy az ésszerűség határain belül bármivel. A tésztának a gyúrás során kimondottan előnyére válik a megfagyott kéz! Ugyanis a meleget rosszul tűri, hajlamos szétesni tőle.

Ha netán pitét készítünk, szíves figyelmébe ajánlanám mindenkinek a vakon sütést. Nem megijedni, ez nem egy gonosz, középkori kínzás eszköze, hanem védőréteg képzése a tészta és tölteléke között, mely által megelőzhető előbbinek elázása.

SzakÁ(rus) Cs(illa)