Amikor öcsémuramnak szólították a szolgát

A katolikus egyház ezen a napon Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. Őt tartják a mennyei seregek vezetőjének, de ami sokkal közvetlenebbül érint bennünket: ő az utolsó ítélet angyala, a jó és rossz cselekedetek elbírálója; halálunk után lelkünket ő kíséri a túlvilágra, és hadakozik érte a sátánnal. Ezért ábrázolják a freskókon kardal és mérleggel. Az állattartók a gazdasági év fordulójaként tartották számon.

Elsősorban temetőket, ezeknek kápolnáit, haranglábakat és harangokat, régi városkapukat szoktak az egyház ősi védelmezője, a halottak szószólója pártfogásába ajánlani. Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, Szent István korától az egész Kárpát-medencében is elterjedt tisztelete. Olyannyira, hogy Szent László vonatkozó rendeletétől a 18. század közepéig napja parancsolt ünnepnek számított. Később a tiltás csak egyes munkálatokra vonatkozott, és az sem kötelező erővel.

Ez inkább a női foglalatosságokat érintette – aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég –, a mezei munkát viszont biztosan nem, hiszen a régiek hite szerint az e napon elvetett gabonaszemek mindig jó termést hoznak. A gazdasági őszi évnegyed kezdőnapjának számított, általában az előtte levő vagy utána következő két hetet tartották a legalkalmasabbnak az őszi vetésre, főként a rozs és a búza tekintetében. A burgonya-betakarítással néhol illett végezni eddig, máshol – mint például Ozsdolán – csak ez után kezdték el a kiszedését.

A számadás napja

A nyári időszámítás valójában Szent Mihállyal ér véget. Régebb a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza gazdáiknak – ma már egyes helyeken addig tartják kint, amíg az időjárás engedi, van, ahol egészen Szent Mártonig. A csobánokat, öregbojtárokat, számadókat ekkor számoltatták el, illetve kapták kézhez bérüket és természetbeni járandóságukat; esetleg fel is fogadták őket következő idényre, vagy mással „szegődtek”. Ahogy a nóta is mondja: „Szent Mihály-nap, Szent Mihály-nap közeledik,/ A juhászok a juhokat számba veszik./ Egynek van egy ürüje, rajta van a csengője,/ Hajtja, hajtja, hajtogatja.” A természetbeni adósság kiegyenlítése a földművesekre is vonatkozott, „hogy ne kelljen többé rá gondolni”.

A pásztornép ezen a napon tartotta az évi kerülők egyikét. Egy évben ugyanis négyszer kerülhettek a faluban, hogy komenciót, azaz járandóságot szedjenek: Mihály napján és Márton-napkor (november 11.), valamint karácsonykor és húsvétkor. Ezt követően este rendszerint mulattsággal tették fel a pontot az i-re. A bélboriak és a gyergyótölgyesiek ekkor tartották máglyákkal megvilágított farkasünnepet, amely révén a csordát a hazatérés idejére megvédték a farkasok kártételeitől.

Legalább ilyen érdekes lehetett Hortobágy környéki pásztorok szamárkendője is. Erre a mulatságra a juhos gazdákat feleségestül meghívták, a kikészített báránybőrt színes szalagokkal botra kötözték: ez volt a szamárkendő. A juhásznék bélest sütöttek, a juh- vagy berbécspörköltet pedig a pásztorok készítették el, ők állták a bort és a muzsikát.

A módosabbak cselédeket is fogtak maguknak Szent Mihálykor. „Mikor a szolgát fogadják,/ Öcsémuramnak szólítják./ De amikor már megkapták, Csak főtt krumplival táplálják” – mondogatták utána. Igaz, amelyik cseléd nem volt megelégedve a sorsával, ezen a napon ő is továbbköltözhetett. Egészen a 19. század végéig a szász céhes mestereknek ilyenkor gazdagon meg kellett vendégelniük inasaikat és a felszabadult legényeiket.

A 18. századtól kezdve a bírókat is ezen a napon választották meg. Udvarhelyszék legalábbis már 1727-ben úgy döntött, hogy „ezután minden falukban a bírák Szent Mihály-napban változzanak”. Persze, előfordult, hogy ezzel október végéig, november elejéig kivártak.

Nincs többé friss sajt

Parajdon e naptól fogva abbahagyták a juhok háromszori fejését, később teljesen elhagyták a fejést – írja Barabás László. A háromszéki unitáriusok hálaadó istentiszteleten vettek részt, ünnepségeket szervezetek, amelyekre elvárták az elszármazott rokonokat, távoli barátokat is. A korondi unitáriusok az utána következő vasárnap tartják az őszi hálaadás vagy az új kenyér ünnepét, amikor – részben a katolikusok által is átvett – szokás szerint kenyeret és kalácsot sütnek az új búzából, úrvacsorát vesznek, és az elhunyt családtagokra emlékeznek. Az ugyancsak unitárius Torockón ezen a napon nagyobb állatvásárt szerveztek, de Csíkszereda is ekkor tartotta egyik országos vásárát – a Szent Margit-napi, a farsang utolsó napjaira eső és a pünkösdi mellett.

Míg a román faluközösségekben már a Kisasszonyt követő napon beengedték a berbécset a juhok közé, a székely falvak többségében ennek Szent Mihálykor jött el az ideje, mint ahogy a határ is ekkor szabadul fel: el lehet csapni az állatokat. Ezek napközben felügyelet nélkül legelnek, este maguktól vagy a gazda irányításával térnek haza.

Bár a vénasszonyok nyara általában erre az időszakra esik, Szent Mihály után már általában hűvösebb, sárosabb napok következnek, jelezvén, hogy a tél kapujában állunk, sőt, ha ma károg a holló, akkor hamarosan be is következik. Ennek az öltözködésben is meg kell mutatkoznia, ezért a mondás: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” Vagy a másik figyelmeztetés: „Akit Szent Mihály-nap után kalapban látsz, ne kérj attól tanácsot!”

Ekkor a fű gyökere is megszakad, már harapófogóval sem lehet kihúzni – tarják az öregek. Megszűnik a mézelés, innentől kezdve már az asszonyok is beléphetnek a méhesbe. A halak a víz mélyére húzódnak, ezért a hidegebb vidékeken a téli halászat kezdetének napja.

A várható hóharmatokra utal a mondás, miszerint Szent Mihály fehér lovon jön, vagy „kicsapja a derest legelni”. A bukovinai székelyek talán ezért gondolhatták, hogy a holtak lelkeiért is fehér lovon jön el az arkangyal, máshol meg úgy tudták: aki nem vigyáz magára, felül a Szent Mihály lovára – azaz hamarosan meghal.

Ha ma dörög az ég…

Az időjárást többféle módón igyekeztek kikövetkeztetni. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, és ráadásul a keleti szél is felkelt, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Ez utóbbira utalhatott az is, ha fecskék még nem mentek el eddig a napig – idén viszont ez nem áll fenn. Kézdiszentléleken úgy tartották, ahány nappal Szent Mihály napja előtt leesik a hóharmat, annyi héttel karácsony előtt kezd havazni – nos, ez alapján idén sem számíthatnak fehér karácsonyra. A Mihály-napi égdörgés jó őszt, de hosszú és kemény telet jelent – ennek bekövetkeztére sem mutatkozik ma túl sok esély Székelyföldön, de legalább nem lesz ecet a borból.

A végére el ne felejtsük: Szent Mihály napjával lezdődik a kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, amely egészen Katalin napjáig tart. Ekkor régen nemcsak a kukoricát kezdték el törni, hanem az őszi lakodalmakat is erre az időszakra tették. Aki lemaradt farsangkor, most aztán tényleg szedje össze magát!

Székelyföldön, illetve közvetlen vonzáskörében a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent Mihály tiszteletére: Málnás, Etéd, Türkös, Lemhény, Szásznádas, Vadad, Székelyhodos, Csíkszentmihály, Székelypálfalva, Üknyéd. Ezek mellett Gyulafehérváron ma 11 órától tartják a székesegyház búcsúját.