ANZAC-keksz

Új-Zélandon tett látogatásunk gasztronómiai emlékei között valószínűleg dobogós helyen végez a Pavlova, de mivel erről az elmúltakban esett szó, nézzük, még milyen újdonságokat kínál nekünk a Földnek e távoli szeglete.

Az oposszumpörköltös standot széles ívben elkerülve, kóstoljunk bele a kiwi húsos pitébe (tévedések elkerülése végett: nem a madár vagy a gyümölcs, hanem az errefelé élő, kiwinek nevezett jóemberek alkották). Amúgy, gyanúsan hasonlít az angol pásztorpitéhez. Hangihoz áss egy nagy lyukat az óceán partján, melegíts fel köveket tűzzel, tekerj be levelekbe zöldséget és húsokat, tedd egy nagy kosárba, takard le, és sörözz mellette néhány órát (nem csak az alkoholszint emelkedése miatt fognak csúszni a finom falatok!).

Ausztrália és Új-Zéland egyik kedvenc aprósüteménye az ANZAC biscuit, aminek a története az első világháborúban kezdődött. Az ANZAC egy mozaikszó, az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps. Az édes és omlós, hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is beszerezhető alapanyagokból készülő, katonáknak sütött keksz megörökölte ezt a nevet (szegény hadfiak, feszt spórolós élelmezés mellett kellett csatát nyerniük).

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 2 evőkanál aranyszirup vagy méz, 12 dkg liszt, 8 dkg zabpehely, 8 dkg kókuszreszelék, 5 dkg cukor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, reszelt narancshéj, vaníliakivonat.

Elkészítés: a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy szirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat összekeverjük a vajas keverékkel, ízesítjük, amivel szeretnénk (ma vörösáfonyacsepp és csoki). A masszából kekszet formázunk, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12–13 perc alatt aranyszínűre sütjük.