Az ajándékozás „öröme”

A családom fele Kos és Bika jegyében született. Ez pedig azt jelenti, hogy alig pihentem ki a karácsonyi angyalkodást, március–áprilisban újra járhatom a boltokat a tökéletes ajándékért. Nagyjából hetente.

Úgy gondolom, én soha nem fogom átérezni azt az érzést – amelyet sokak szerint minden nő tapasztal –, hogy a vásárlás, az üzletről üzletre járás terápiás jelleggel bír. Azt a fenét! Na, jó, esetleg, ha huzamosabb ideje ragyogó kedvem van, akkor elmegyek egy-egy ilyen shopping-túrára, hogy úgy igazán leépítsem az idegrendszerem.

Egyrészt, járom a boltokat, bújom a webáruházakat a tökéletes ajándékért… De egyáltalán létezik ilyesmi, ehhez hasonló? Mindig próbálok arra figyelni, hogy az ünnepelt mit szeret igazán, mi talál hozzá, mi lesz számára hasznos, mi nem nagyon gagyi, mi nem nagyon drága, mi nem túl giccses, mi nem túl egyszerű, de mindemellett természetesen, legyen egyedi is. Nos, nem könnyítem meg a saját helyzetem ezzel a listával.

Másrészt, ha tudom, hogy mit akarok, hol tudom beszerezni, akkor is még mindig hátravan a neheze. Átszenvedni magamat egy üzleten, megküzdeni az emberekkel, meleggel, eltekinteni megannyi csecse-becse, csili-vili, számomra is tetsző porfogócska felett. És általában ilyenkor még szembesülnöm kell azzal is, hogy épp nincs készleten az óhajtott darab. Újratervezés következik, kétségbeesett agyalás, keresgélés, más üzlet, több ember, melegebb, fülledtebb levegő.

Ha már megvan az ajándék, ahhoz méretben, a szülinaposhoz stílusban passzoló szatyor, akkor már csak a kasszánál lévő méteres sorba kell beépülni. Ha én a sorban vagyok, Murphy törvénye alapján a legelső emberke elfelejtett valamit, visszamegy érte, meg kell várni, mert a blúzocskát már becsippentették. A legidegesebb személy biztosan az, aki a hátam mögött áll, a feje a nyakamba lóg, mert úgy gondolja, minél közelebb van fizikailag a kasszához, ezzel együtt meg az én intimszférámhoz, halálbiztos, hamarabb végez.

Ha végre kinyílt az ajtó előttem, kezemben minden, ami kell, beülhetek az autóba, kifújhatom magam, úgy kaparom le az árcímkét a dobozról, megy vele a csomagolás, a körmöm, a szülinapi bulihoz való jó kedvem.