Bárány, nem csak húsvétkor

Habár sok birka legel a környező hegyoldalakon, tehát az esély adott, valahogy soha nem sikerült felkerülnie a Gyergyóban leggyakrabban fogyasztott húsok listájára – közrejátszhat ebben jellegzetes íze, melyet az ember vagy szeret, vagy sem. A tőlünk keletebbre élők tudhatnak valamit, éspedig azt, hogy sokrétegűen jótékony hatással van az emberi egészségre, ezért ott számottevően gyakrabban szerepel a megterített asztalokon.

A bárányfogyasztás témája nálunkfelé kimerül a húsvéti töltött combban, holott a paletta ennél lényegesen sokszínűbb/ízűbb. Darált formájában fő alkotóeleme a görög muszakának, a balkán csevapcsicsának, a marokkói kefta (avagy török köfte) nevű fasírtnak, a Mikszáthnak alkotott palóc levesnek és akkor még nem beszéltünk a sokféle gulyásról (Irish stew: stobhach/Stobhach Gaelach), sültről és raguról.

A tojásos bárány momentán gyermekkorom emlékeiből került elő, ahol általában megmaradt húsvéti báránysültek megmentőjeként szerepelt. Puliszkával és savanyú káposztacikával tálalva, igazán finom falatokat juttathatunk gyomrunkba.

Hozzávalók: 1,5 kg csontos vagy csont nélküli bárányhús, 10–12 tojás, só, bors, kevés olaj, 1 kis csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: a húst kisebb darabokra vágjuk, olajon megpirítjuk, majd sózzuk, borsozzuk, kevés vizet öntünk rá, puhára pároljuk, végül zsírjára sütjük (persze, ha maradék sültből készítjük, ez a művelet elmaradhat). A tojásokat laza csuklómozdulatokkal felverjük, sóval, borssal meg a finomra aprított petrezselyemzölddel ízesítjük, a húsra öntjük, és összesütjük vele. Friss kenyérrel vagy puliszkával, illetve savanyúsággal tálaljuk.

Berszán-Árus Csilla