Bedeháza titkai: több ezer éves edények, emberi csontvázak árulkodnak a múltról

Az időszámításunk előtti évezredekben emberek laktak ott, ahol ma a Keleti Kárpátok Múzeumának régészei értékes kutatásokat végeznek. Puskás József mesélt Bedeháza kincseiről és arról, milyen összefüggés létezhet a különböző lelőhelyek között.

Lépésről lépésre tárják fel a történelem darabkáit a Keleti Kárpártok Nemzeti Múzeumának régészei, akik ezelőtt két évvel újrakezdték a korábban is ismert, Bedeháza nevű lelőhelyen végzett kutatásokat. Az értékes terület, ahol egykor település volt, Sepsiszentgyörgy és Gidófalva között helyezkedik el, az Olt folyó menti vasúti híd környékén.

Amit Bedeházáról tudni érdemes

A Bedeháza lelőhelyet már a 20. század elején felfedezték, nevét a közelben egykor álló Bedeházi-malomról kapta. Az első ásatásokat László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze vezette 1912 és 1914 között. A munkálatok vélhetően a vasútépítés által bolygatott területekre koncentrálódtak.

Az 1950-es években újabb kutatások kezdődtek meg Kurt Horedt kolozsvári régész vezetésével. Ekkor sikerült a lelőhely korát is meghatározni, amely a neolitikum (Kr. e. 5500-4500) időszakától lakott volt. Számos lelet köthető a középső bronzkor (Kr. e. 2000-1600), a késő vaskor (Kr. e. 100-Kr. u. 100) és a középkor időszakához. A legjelentősebbek a késő vaskori dák kultúra eredményei.

Ebből az időszakból számos olyan gödröt tártak fel, amelyekben nagy méretű ép edényeket és emberi csontvázakat is elhelyeztek. „Meg kell jegyeznünk, hogy ezek nem temetők voltak, hanem másfajta áldozati, rituális tevékenységekhez köthető helyszínek” – fűzte hozzá Puskás József régész.

Újrakezdték a kutatást

2023-tól kezdődően a sepsiszentgyörgyi Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeuma tervásatások keretében újrakezdte a kutatásokat. „Egyelőre a korábban is ismert gödrök kerültek elő. Ezek teljes feltárása és a leletanyag értékelése még folyamatban van” – magyarázta a régész. Az ásatások két idényben zajlottak, 2023-ban és 2024-ben, két-két hetet, a kijelölt kutatási terület nagyjából száz négyzetméteren terül el. Az egyik felületen sikerült azonosítani egy régi szelvényt is, a szakember szerint ez nagyban segít a régebbi ásatások pontos helyszínének megállapításában.

Hozzátette, a tervásatások – amilyen Bedeházánál is zajlik – általában több évig tartanak, és a feltárások legtöbbször viszonylag kis felületeken folynak. Így alkalom nyílik rá, hogy a leleteket és leletkörülményeket minél pontosabban dokumentálják, megfigyeléseket végezzenek. Ezzel szemben a mentőásatások építkezési munka, infrastrukturális beruházás elvégzése előtt zajlanak, és meghatározott – általában rövid – idő alatt kell elvégezni, ezért gyakran nincs lehetőség precíz megfigyelésekre.

Különleges leletekre bukkantak

„A leletek kora beleillik a korábban is feltárt leletanyagba, kivételt a neolitikumi anyag képez, eddig ugyanis nem sikerült ebből a korból származó kerámiát találnunk” – részletezte a kutatás eddigi eredményeit a régész. Elszórtan előfordult bronzkori anyag is, de a leletek jelentős részét a vaskori és a középkori anyag adta, amelyek különböző gödrökben kerültek elő. Az egyik szelvényben nagy méretű késő középkori objektumot sikerült megfigyelni, amely feltehetően egy ház pincéje lehetett.

„A vaskori anyagot leginkább kerámia alkotja. Ezek között megtaláljuk a kézzel formázott edények darabjait, valamint mesterien kivitelezett, vékony falú, fazekaskorongon készült edények töredékeit is. Utóbbiak nagy hasonlóságot mutatnak az Al-Duna régiójából ismert leletekkel is” – tette hozzá. A kutatásról részletesebben a múzeum honlapján lehet olvasni.

Megoldásra váró rejtélyek

2024-ben a Sepsi Aréna mellett végzett feltárások során hasonló leletanyagot találtak, mint a Bedeháza lelőhelyen. Adódik a kérdés tehát, hogy milyen kapcsolat áll fenn a kettő között. „Megfelelő kutatások hiányában egyelőre nehéz megmondani, hogy a két lelőhelyet ugyanabban az időben használták-e, nem egyértelmű, hogy kötődnek-e egymáshoz” – szögezte le kérdésünkre Puskás József.

Azonban meg kell említeni azokat a leleteket is, amelyeket 2021-ben találtak a gidófalvi homokbánya területén. „Az itt feltárt gödrökben, hasonlóan a bedeházi lelőhelyhez, amely körülbelül 1,5 kilométerre helyezkedik el, egy emberi csontváz maradványait, egy malac csontvázát, valamint egy vaddisznó teljes csontvázát találtuk. Az itt felsorolt lelőhelyek arra engednek következtetni, hogy az említett rituális tevékenységek jóval nagyobb területeken folyhattak, mint azt eddig gondolták” – fűzte hozzá.

Címlapfotó: Tuchiluș Alex