Böjt

Hónapok óta beszélgetések témája egy lehetséges háború, melynek fő jellemzője, hogy csak egy határnyira van tőlünk. Sokan lazán legyintettek, hogy ugyan, nem lesz belőle semmi, de egyre jobban meggyőződhetünk, hogy bizony, az elején csak szóbeszédnek tekintett jövendölések sorozatosan valóvá váltak.

Itt állunk, arcunkon az érzelmek teljes skálájával (kinek-kinek vérmérséklete szerint), haragosan, szomorúan, dühösen, mégis tétlenül, mert alapjában véve kényelmesek vagyunk, hiába nem értünk egyet vezetőinkkel, szóban tán kifejtjük a véleményünket, aztán minden marad a régiben, fejünk fölött kormányok döntenek sorsunkról. Azt kell mondanom, nem is érdemlünk egyebet! Mondták volt egy régi magyar filmben, hogy: „az oroszok már a spájzban vannak”, de ki törődik vele, Európa békésen eszeget a konyhában. Részemről, ha jönnek is, elfutni nem fogok (mert ugyebár nem is tudok), jöjjön, aminek jönnie kell, mert ez a világ, amiben itt tespedünk, már régen nem a jó irányba halad. Addig is keresgélhetünk böjtös recepteket, amúgy is van egy olyan sejtelmem, hogy idéntől a böjt sokkal hosszabbra nyúlik a szokásos negyven napnál.

Legtöbbször főzött, dobogós böjtös levesem a húsmentes húsleves, melybe mindenféle húsok helyett tökbelet (inkluzív magok) főzünk, a zöldségek mellé. Másik kedvencem az örmény rakott zöldség (aylazan), 4 közepes burgonya, 2 vinetta, 2 hagyma, 2 húsos paprika, 150 gramm zöldpaszuly, 3 paradicsom, bazsalikom, koriander, petrezselyem, oregánó, citrom, paprika, kurkuma, bors, só hozzávalókkal. A zöldségeket a felsorolás sorrendjében egy hőálló tálba rétegeljük, miközben bőségesen szórjuk a fűszerekkel. A végeredmény egy enyhén pikáns, üvegtálban elegánsan feltálalható eledel. Örmény kenyér hiányában, pityókással mártogathatunk.

Berszán-Árus Csilla