Brassói aprópecsenye, pékné módra

Ha kellő mennyiségű idővel rendelkezem (pl. nem liheg a nyakamba egyetlen éhező utód sem) hajlamos vagyok némi kreativitásra is a konyhában.

A mágikus cilinderembe (ami csöppnyi varázslat során nem a fejemre, hanem a fejembe került) dobált receptekből kiválasztom azt a részt, ami nekem tetszik, majd ezt keverve egy másikkal, életet adhatok (némi költői túlzással szólva) újabb ételeknek: például a gyergyói aprócsülök nevű eledelnek. A csülök, eredetileg, persze, nem volt apró, megfelelő, hatliteres kuktai mérettel rendelkezett, amit főzés után csíkokra vágtam, és beleforgattam fokhagymás, hagymás, almás (ezeket előzőleg szépen sorban megpirítgattam) olajba. Mindezekhez érkezett társaságnak a szalmakrumpli. Aztán meg a fogyasztók. Hiába, a fogyasztói társadalom tagjai vagyunk mi is! Most pedig én is keresek valami társaságot, és elindulok, a pluszokat mínuszokká alakítani (természetesen, nem a Celsius-fokokat!). Jobb híján, társaságnak megfelel akár a két saját csülköm is, főleg, ha jó hosszú távon mozgásban tart ebben a valamennyire télre hajazó tájban. Ha netán találkozom a Télkirállyal, szólok is neki, hogy igen nagy tévedésben leledzik, ha azt hiszi, hogy farsangi időszakban megfelelő álruha számára ez a sáros latyakkal díszített hópalást.

SzakÁ(rus) Cs(illa)