Cherry Queen

Néha, csendes vasárnap délutánokon hajlandó vagyok süteményeket is gyártani (mostanában ritkábban, ugyanis, ha sütöm, eszem, és nagyobb súly nehezedik a lábamra). Jó hír, hogy cukrásztudományom fejlődőben, már teasütemények készítésével is simán megbirkózom.

Gyorsan le is írom, hogy miket kevertem-kavartam összevissza, míg emlékeim nem fakulnak. Kezdődött egy vaj és egy keserűcsoki összeolvadásával, némi neszkávé társaságában. Négy tojást habosra kavartam (és itt kezdődnek a gondok, mert ugye, mérleget nemigen használok) kb.1/3 kg cukorral, ami egészen pontosan 33,(3) dekagramm. Belecsurgattam a kihűlőfélben levő csokimasszát, majd került belé liszt, zabliszt és egy tasak sütőpor. Pontosan annyi, hogy tésztám jól formázhatóvá váljék. Kis golyókat kerekítettem, amik belesorakoztak egy tepsibe, majd egy gömbölyű nyelű fakanál segítségével mindegyikbe került egy mélyedés. Ide aztán az észszerűség határain belül lehet tenni bármit: diót, lekvárt, gyümölcsöt.

És most következik az, ami miatt tulajdonképpen nekifogtam a sütésnek. Tudniillik a nyáron szeszben eltett meggyemről a szesz elillant, valamit kellett kezdeni a gyümölccsel. Hát ezekben a mélyedésekben végezte (épp ezért gyermeki gyomroknak nemigen ajánlom!). Végezetül, díszítés céljából csokiöntetet is kapott.

SzakÁ(rus) Cs(illa)