„Csak akarni kell!”

A kézdivásárhelyi születésű Makai Melinda már gyerekkorában eldöntötte, hogy divattervező lesz, ebben nagyban segített neki a KreaKids, illetve az akarata, amelyet apukájától örökölt. Ő ugyanis mindig azt hajtogatta, hogy mindent lehet, csak akarni kell.

Középiskolás évei után a temesvári Design és Művészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, majd egy temesvári divattervező asszisztenseként dolgozott. Mára már egyedi darabokat tervez, és a jelek szerint igazi divatdiktátor lesz belőle.

– Mióta érdekel a tervezés?

– Már kiskoromban eldöntöttem, ha majd ,,nagy leszek”, divattervező akarok lenni. Mindig ki akartam tűnni a tömegből, törekedtem arra, hogy minél egyedibb legyen a ruhaösszeállításom. Az első saját tervezésű ruhákat a Barbie-babáimnak csináltam.

– Hol sajátítottad el a szakmád csínját-bínját?

– Az egész a Tanulók Klubjában kezdődött körülbelül 12 évvel ezelőtt. Babos-Máthé Réka – a KreaKids egyik alapítója –, akkoriban a suliban volt a rajztanárnőm, ő mondta, hogy indul a klubban divattervezés szakkör, melyet ő vezet. Réka volt a kezdetek óta az első számú mentorom, mondhatni a példaképem. Rengeteget tanultam mellette. Ott voltam már akkor, amikor Réka és Sanyi – Erőss Sándor – a KreaKids megalapításán gondolkodtak. „Kreás” voltam egészen addig, amíg elvégeztem az iskolát, majd a temesvári Design és Művészeti Egyetemen folytattam a tanulmányaimat, eközben egy temesvári divattervező asszisztenseként dolgoztam.

– Mennyire követed a nemzetközi trendeket?

– Azt szokás mondani, hogy a trendeket nem követni kell, hanem diktálni. Valamilyen szinten elkerülhetetlen része a szakmámnak a trendek követése, de inkább úgy mondanám, hogy ötletet merítek azokból. Ha valamivel nem tudok azonosulni, vagy nem érzem magaménak, akkor nem számít, hogy az éppen trendi vagy nem.

– Ki a célközönség?

– Minden olyan 18–65 év közötti nonkonformista nő, aki a minimalista életstílus híve, viszont szereti az extravagáns dolgokat, és az öltözködésén keresztül szeretné kifejezni az egyéniségét és egyediségét.

– Mesélnél a tervezési folyamatról?

– Az inspirációval kezdődik: minden, ami minket körülvesz, inspirációforrás, csak meg kell tanuljuk megfigyelni a körülöttünk lévő dolgokat. Legjobban az anyagok ihletnek meg, ha találok egyet, ami megfog, legyen szó a színéről vagy a textúrájáról, már látom magam előtt a készterméket. Ahogy elkap a lelkesedés, gyorsan lerajzolom, jegyzeteket készítek és kezdődhet is a kivitelezés.

– Mi inspirált a diplomakollekciód tervezése során?

– Az volt a fő célom, hogy valami olyat csináljak, aminek később is hasznát veszem, amivel a jövőben is akarok foglalkozni. Így hát az nem is volt kérdés, hogy fesztiválos öltözékeket fogok készíteni, viszont vizuális szempontból a Multiverse volt a téma. Mint ahogy a trendeknél is említettem, fontos volt számomra, hogy olyan témát válasszak, amivel tudok azonosulni, hogy a végén elmondhassam, a kollekcióm tükrözi azt, aki vagyok.

– Mit jelent számodra a stílus?

– Úgy vélem, az a legfontosabb. A divat folyamatosan változik, egyre gyorsabban, viszont a stílus az, ami végigkísér, és megmutatja valójában a személyiségünket, hogy mennyire vagyunk eredetiek, mert az, ahogyan öltözködünk, rengeteg dolgot elárul rólunk. Sokan esnek abba a tévedésbe, hogy őrülten követik a divattrendeket, és mindig azt hordják, ami éppen ,,divatos”, függetlenül attól, hogy tetszik nekik vagy sem. Véleményem szerint vannak olyan ruhadarabok, amelyeket tudni kell viselni.

– Mi a kedvenc színed?

– Annak ellenére, hogy a ruhatáram kilencven százalékban fekete ruhákból áll, imádom a rózsaszínt és a lilát. De amúgy az összes színt kedvelem, a narancssárga és a sárga kivételével.

– Hétköznap mibe szeretsz öltözködni?

– Ez hangulatfüggő, de általában kombinálom az elegánst a sportossal.

– Számodra ki a legnagyobb divatikon?

– Egyértelműen Marilyn Monroe: a nőiessége, a megjelenése példaértékű. Ő egy igazán jó példa arra, hogy a ruhát tudni kell viselni.

– Mit gondolsz, mi a siker titka?

– Az akarat! Apukám mondogatta kiskoromban, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Akkor még nem nagyon értettem, miről is beszél, de az évek során rájöttem, hogy ha igazán akarsz valamit, hiszel magadban és kitartó vagy, akkor nem létezik lehetetlen.