Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Egy Apa, egy Anya és három gyermek, két fiú és egy lány. A fiúk neve: Peti és Mátyás, a lány neve pedig Lilla. Mindig boldogságban éltek, egy hangos szó sem esett közéjük, és mindig szeretet volt a szívükben. Volt nekik egy házuk, egy szekerük és egy lovuk. Az udvarban volt még egy istállójuk, kiscsikójuk, bocijuk és tehenük is.
Egy nap elmentek az erdőre halat fogni és piknikezni az erdei tóhoz. Amikor elindultak az erdőbe az Apuka megtömte a zsebeit kaviccsal, hogy tudják az utat hazafelé, de egy gonosz manó utánuk ment és felszedte a kavicsokat, és így eltévedtek.
Aztán amikor sötét lett, láttak egy házat, bementek, senki nem volt ott, és gondolták jó lesz ott. Volt náluk étel, tüzet raktak és megvacsoráztak, majd lefeküdtek. Aztán másnap reggel történt valami. Lábnyomokat láttak, és a lábnyom elvezette őket egy kocsihoz. Valaki otthagyta a kocsit, betette a kocsi alá a kulcsot, megtalálták, kivették, kizárták az ajtót, begyújtották a kocsit és továbbmentek. Hazaértek valahogy, de az erdei házban hagyták a kapukulcsot, így nem tudták a kaput kinyitni. Féltek az erdőbe visszamenni, mert féltek a gonosz manótól, aki a köveiket ellopta, ezért átmásztak a kapu tetején, és úgy döntöttek, hogy akkor mennek vissza, amikor bátrabbak lesznek.
A családnak volt egy ketrece, amiben volt egy kutya és született egy kiskutyájuk is. És akkor este lett és a kutyuli bement a ketrecbe. Ők is aludtak egyet és másnap vettek egy térképet. Visszamentek az erdőbe, a kutyákat is magukkal vitték. A kutya megérezte a gonosz manó szagát. A kutyákat elengedték és azok elijesztették a gonosz manót, még meg is harapta őt, így többé sosem találkoztak a gonosz manóval.
Akkor lefényképezték a kutyákat, szobrot csináltak belőle, és egy cd-lejátszót tettek oda. Ez a CD lejátszó olyan nagyszerű találmány volt, hogy, amikor odament egy gonosz manó vagy valaki más rossz, akkor elkezdte érzékelni és a szobrok elkezdtek ugatni, mozogni és így elijesztették a gonoszakat. Többé senki nem félt ebben az erdőben.
Aztán a térkép segítségével megtalálták az erdei tavat, fogtak halat és tábortüzet raktak, megsütötték a halakat és megették.
A bátor család boldogan élt, amíg meg nem halt!
A baróti Cimbora Napközi Otthon Napraforgó nagycsoportja által kitalált, és Szőcs Otília, valamint Varga Edit óvónők által lejegyzett mese dicséretet kapott a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és illusztráló pályázatán.