A mágikus Dzsinn Mókus

Hát, hol is kezdjem? Talán ott, hogy a nevem Faághegy Lompos Citrin. Pompás név, tudom. Bár a nevemből nem derül ki, nektek azért elárulom, hogy mókus vagyok. Büszke vagyok magamra, mert az Okoska Mókuska suliban egyedül én vagyok olyan okos, ügyes és talpraesett mókus, mint a suli legmenőbb diákja, Menő Makkszi. Barnás–vöröses bundám van, rajta egy fehér csíkkal és sárga sirmisapka díszíti a buksimat. Kedves, barátságos, megértő, vidám és vicces természetű vagyok. A Robogó Mogyoró utcában lakom a szüleimmel és 9 tesómmal.

Sok kalandban volt részem, de a legérdekesebb az volt, amikor sétáltam az erdőben, és valami hátba támadott. Minden eltűnt a szemem elől, csak a nagy sötétség és egy apró fény látszott a távolban. Akkor döbbentem rá, hogy meghaltam.

Nyugi! Ennek a mesének még nincs vége. Hiszen, amint elértem a fényt, nagy világosság lett, aztán éreztem, hogy repülök. Majd egy kis felhőn találtam magam egy nagy angyalsereggel. Egyikük odalépett hozzám, és így szólt:

– Kedves Citrin… látom rájöttél, hogy meghaltál.
– Iii, ig…, igen.
– Ne félj! Van ám egy jó hírem is!
– Mi, mi, micsoda?
– Ha szeretnéd, nyugodtan visszamehetsz a Földre, de csak egy feltétellel.
– Rendben! – mondtam.

Hogy mi volt a feltétel? Bármilyen hihetetlen, dzsinn mókus lettem, és amíg nem teljesítettem 3 gazdámnak 3 kívánságát, nem térhettem vissza a régi életemhez.

Amikor elvégeztem a feladatom, nem akartam lemondani a repülésről, így megtartottam a dzsinn-farkamat, és én lettem a suli legjobb és legmenőbb diákja. Ami nagyon tetszett benne az volt, hogy minden télen december 24-én én vittem az erdő lakóinak az ajándékokat.

Kelemen Anita (Váradi József Általános Iskola, IV.. B, Step by step)