A nyolcszínű szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ. Ezt a világot dombok vették körül. Voltak rajtuk fák, emberek, állatok, de ez a világ a többi világtól különbözött egy kicsit, mert a dombok mögött laktak a szivárványok.

Régebben úgy volt, hogy néha-néha előkukucskált egy szivárvány. Mert ott nem úgy volt, hogy egyszer eső után, másszor eső előtt. Na, de fogjuk rövidre, ugyanis abban a világban nem ismerték a barna színt. Egyszer az országot, világot járó Barna megérkezett e világba. Kezdetben nem tudták, mi az a barna, nem ismerték lelkét, szívét. A Barna azért jött, hogy egy szivárványcsapat tagja lehessen.

Egyszer előbújt egy szivárvány, meglátta a Barnát, ahogy egy kedves fához így szólt:

– Kedves fa! Nem engednél be alsó, középső vagy felső odúdba?

– Én beengednélek, csakhogy ezekben az odúkban három bagoly lakik. Ha ők beengednek, én is szívesen fogadlak.

A szivárványnak tetszett ez a szín. Úgy gondolta tehát, megkérdi tőle, akar-e a szivárványcsapat tagja lenni. Így szólt hozzá:

– Hé, te Barna! Nem szeretnél a mi szivárványcsapatunkban lenni? Képzeld el, mi lennénk a legcsodásabb, legvarázslatosabb, leglélegzetelállítóbb szivárványcsapat!

A Barna azt mondta: – Persze, szívesen bemegyek. De mondd, nekem hol lenne hely?

– Hááááát, – mivel mindig a piros beszélt, de ezt csak úgy súgom nektek – úgy gondoltam, hogy felettem lenne helyed.

A Barna megköszönte, s a mesének itt a vége.

Buja-Beke Panna (Step by Step osztály, Váradi József Általános Iskola)