A szarka és a gerle

Nem lehet összetéveszteni a szarka „csörgését” semmilyen más madár hangjával. Kora hajnalban kezdett el csörögni, gondoltam valamibe sántikál, ezért kimentem megnézni. Megláthatott, mert elhallgatott, ezért elkezdtem figyelőzni, hátha észreveszem.

Az ablakon át megfigyelhettem egész közelről, mert egyébként nem hagyja. Bizalmatlan az emberrel szemben, annak ellenére, hogy beköltözött a városba. Több fészket is ismerek, mindenik magasban található, a fa hegyében. Településen kívül már lehet látni embermagasságában is szarkafészket, de mivel csipkebokorra, akácfára rakja, a tüskéktől majdnem lehetetlen megközelíteni.

Mesterien készíti el a „otthonát”, vastag ágakból rakja, belül a fészekcsészét sárral kitapasztja, puhára béleli a fiókái számára. A fészek fölé még tetőt is épít. Ha nem zavarják meg, évekig használja fészkét, amit főként télen lehet észrevenni, mikor a fák lombjai már nem takarják el azt.

Megszólalt a szarka, és egy érdekes jelenetnek lehettem a szemtanúja: egy balkáni gerle hajkurászta, valóssággal kergetőztek. Biztos nem a fészekrakás miatta vesztek össze, mint a mesében, hanem ki akarta rabolnia gerlefészket. Nagyocskák a gerlefiókák, de a szarkát ez nem tántorította volna el a feltett szándékától, azonban annyira vehemensen védte fiókáit a gerle, hogy egy idő után a szarka továbbállt.