Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A tavasz első jelei

A tavasz első jelei Cseperedő

Habár úgy tartja a mondás, hogy a farkas nem eszi meg a telet, a január végére érkezett vastag hótakaró február derekára már igen megvékonyodott, a településekről többnyire el is tűnt. Az erdőn ugyan még van hó, de több helyen már csak foltokban.

Hirdetés
Hirdetés

Várjuk a tavaszt, de mégis azon nosztalgiázunk, hogy milyen kemény telek voltak a mi gyermekkorunkban. Mostanság is milyen jó lenne a téli sportok kedvelőinek, a természetnek, ha a hótakaró legalább március közepéig kitartana, és nem áprilisban, a madarak költési idejében térne vissza a havazó.

Nyílik a barka, bújik a hóvirág, érkeznek haza a vándormadaraink, elsőként a seregélyek, bíbicek, erdei pacsirták, barázdabillegetők. Majd őket követik a gólyák, a mezei pacsirták. A népi hiedelem úgy tartja, hogy Zsuzsanna napján, február 19-én megszólalnak a mezei pacsirták. Ezidáig még egyszer sem sikerült ezt a népi megfigyelést alátámasztani térségünkben. Ebben az évben sem volt másként, autóba ültem, több területet is lejártam, egész nap figyeltem, hallgatóztam de elmaradt a csoda. Ellenben számos más madár látványa kárpótolt.

Az egyik település szélén házi verebeket, balkáni gerléket, vetési varjakat figyeltem, amikor felcsendült a „kicsit ér, kicsit ér”, vagy „nyitni kék, nyitni kék”, ki ahogy hallja a széncinege tavaszt köszöntő hangját. Akkor az volt a legszebb madárhang a környéken.

A verebek boldogan csiripeltek a bokrok között, de ebből még nem lehet következtetni arra, hogy közeleg a tavasz, mert a téli napsütötte napokon is épp olyan önfeledten csivitelnek.

A balkáni gerle már udvarolt a párjának, de nem láttam nászrepülni. A varjak kisebb kolóniája egy magas nyárfán hangos civakodás közepette próbálta visszafoglalni a tavalyi fészkét. Több madár volt, mint fészek, ezért nagy volt a csetepaté. A varjak lármás madarak, és akkor sem fognak alábbhagyni a hangerőből, amikor már minden párnak meglesz a saját fészke.

Útban hazafelé gatyás ölyvek jelezték, hogy amíg itt vannak, addig még várnom kell a mezeipacsirta-trillára.

Kép, szöveg: Kelemen László

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás