Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Várjuk a tavaszt, de mégis azon nosztalgiázunk, hogy milyen kemény telek voltak a mi gyermekkorunkban. Mostanság is milyen jó lenne a téli sportok kedvelőinek, a természetnek, ha a hótakaró legalább március közepéig kitartana, és nem áprilisban, a madarak költési idejében térne vissza a havazó.
Nyílik a barka, bújik a hóvirág, érkeznek haza a vándormadaraink, elsőként a seregélyek, bíbicek, erdei pacsirták, barázdabillegetők. Majd őket követik a gólyák, a mezei pacsirták. A népi hiedelem úgy tartja, hogy Zsuzsanna napján, február 19-én megszólalnak a mezei pacsirták. Ezidáig még egyszer sem sikerült ezt a népi megfigyelést alátámasztani térségünkben. Ebben az évben sem volt másként, autóba ültem, több területet is lejártam, egész nap figyeltem, hallgatóztam de elmaradt a csoda. Ellenben számos más madár látványa kárpótolt.
Az egyik település szélén házi verebeket, balkáni gerléket, vetési varjakat figyeltem, amikor felcsendült a „kicsit ér, kicsit ér”, vagy „nyitni kék, nyitni kék”, ki ahogy hallja a széncinege tavaszt köszöntő hangját. Akkor az volt a legszebb madárhang a környéken.
A verebek boldogan csiripeltek a bokrok között, de ebből még nem lehet következtetni arra, hogy közeleg a tavasz, mert a téli napsütötte napokon is épp olyan önfeledten csivitelnek.
A balkáni gerle már udvarolt a párjának, de nem láttam nászrepülni. A varjak kisebb kolóniája egy magas nyárfán hangos civakodás közepette próbálta visszafoglalni a tavalyi fészkét. Több madár volt, mint fészek, ezért nagy volt a csetepaté. A varjak lármás madarak, és akkor sem fognak alábbhagyni a hangerőből, amikor már minden párnak meglesz a saját fészke.
Útban hazafelé gatyás ölyvek jelezték, hogy amíg itt vannak, addig még várnom kell a mezeipacsirta-trillára.
Kép, szöveg: Kelemen László