Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Néhány napig enyhült az idő, majd újra egyet szorított a tél, nem akar teret engedni a tavasznak, nem adja könnyen magát, pedig sokan várják már. Ahogy egy kicsit kisüt a nap, a madarak is dalra fakadnak, megszólal a cinege tavaszt köszöntő hangján: „nyitnikék, nyitnikék” vagy „kicsit ér, kicsit ér”, ki ahogy hallja.
Zsinatolnak a verebek, énekelnek a rigók, búbos pacsirta trillázik, még egy szajkó is dalra fakad a kellemes napsütésben, egy fenyőrigótól eltanult strófával fejezi ki örömét a napsütésnek. A matyi jó hangutánzó madár, kiválóan adja vissza az egerészölyv „hié” hangját. Történt, hogy egyik erdei túra alkalmával egerészölyv hangjára lettünk figyelmesek, csakhogy a fák koronájától nem láttuk a ragadozó madarat, így azt hittük, hogy ölyv kering fölöttünk, míg észre nem vettük a csalafinta madarat, a szajkót.
Turbékolnak a balkáni gerlék is, udvarolnak a hímek, mindenütt lehet hallani jellegzetes hangjukat, a „hú-húú-hu-t”.
Most jelölik ki költőterületüket, és egyben igyekeznek felhívni magukra a tojók figyelmét, de vannak már kialakult párok is. A minap a vasútállomás közelében, a járdán láttam egy táplálékot kereső gerlepárt. Kenyérdarabot találtak, és mivel senki nem figyelt fel rájuk, ott helyben el is fogyasztották.
Gyermekkorunkban tenyerünket összefogva, hüvelykujjunk közé fújva utánoztuk a gerle hangját. Sokszor sikerült becsapni a hím gerlét, mert nagyon kereste a „vetélytársat”, amelyik a költőterületen „turbékol”.
A balkáni gerle közismert madár, kizárólag emberi környezetben él, így falvakban, városokban egyaránt láthatjuk. Hódító útjukat a harmincas években kezdték meg a Balkánon, Sepsiszentgyörgyre az ötvenes években érkeztek meg. Nem zavartatják magukat a nagy városi forgatagban sem, tavasszal költőterületet foglalnak maguknak, majd néhány ágból, drótdarabból fészket raknak. A fészkelő helyet a tojó választja ki, miután a hím megmutat néhány alkalmas helyet. Nem nagy remekmű a gerlefészek, ha fára rakja, alulról látszanak a fehér tojások, de fészket raknak az erkélyen a virágtartóba vagy csak simán az ablakpárkányra. Rendszerint két tojást tojnak évente háromszor, de akár négyszer is, attól függően, hogy milyen kemény a tél. Láttam már fiókákat behavazott fészekben is.
Kelemen László