A versek kis barátai

Miközben a múlt csütörtöki időjárásra sok jelző illene, kivéve a vidámat, a kézdivásárhelyi Vigadóban egészen másféle hangulat uralkodott: a megye minden sarkából gyűlt össze félszáz iskolás a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei szakaszára.

Két korcsoportban zajlott a megmérettetés, előkészítősök, első és második osztályosok voltak az egyikben, az ennél nagyobbak a másikban. Déltől kezdődött, és három óra után ért véget a rendezvény, amelynek során a gyerekek jó magaviseletről, türelemről tettek tanúságot, és tiszteletről egymás irányába. (Azért jó volt látni azt is, hogy a szünetekben a fegyelmezett kicsik hogyan vedlettek vissza koruknak megfelelően viselkedő, energiától túltengő lurkókká!) És ha valaki esetleg azt gondolta, hogy vidám verset egyszerű előadni, tévedett: a fordulatok, a szóviccek, szokatlan kifejezések, meghökkentő sorok miatt egyáltalán nem sorolható a könnyű műfajba, erről a közönség soraiban ülve határozottan meggyőződtem.

A díjkiosztót megelőzően Kocsis Annamária, a Kovászna megyei tanítók szaktanfelügyelője értékelte ki a versenyt, köszönetet mondott Füleki Katalin tanítónőnek a színvonalas szervezésért, és számos szakmai meglátást osztott meg a felkészítő oktatókkal. Ezek egyike az volt, hogy a vidám versek versenyén bizony lehetett volna oldottabb is a hangulat, egyik-másik gyerek túlságosan görcsösen adta elő a vidámnak szánt verset, és a hallgatóság soraiban ülők sem voltak igazán felszabadultak. Mi, székelyek eleve búslakodásra, önmagunkba fordulásra hajlamosak vagyunk, de igyekeznünk kell levetkőzni ezt a borongósságot, örömmel élni a mindennapokat, hálásan mindazért, amink van – osztotta meg megszívlelendő gondolatait.

Elhangzott az is: a nap legfontosabb hozadéka, hogy kísérőkkel (tanítókkal, szülőkkel, nagyszülőkkel) együtt mintegy 120–150 versszeretőt hozott össze egy térbe, akik közösen meghallgathattak 50 verset. Köztük egyre nagyobb arányban a kortárs irodalom alkotásait is: Szabó T. Anna, Varró Dániel, László Noémi, Lackfi János, Kovács András Ferenc stb. sorait. Bízni lehet abban, hogy az elhangzott versek némelyike megtetszett a kicsiknek, otthon is megkeresik, elolvassák, és gazdagodnak általa. Ilyenformán pedig a rendezvény verseny jellege akár másodlagos is lehetne, a közös élmény, gondolatok és kedvenc sorok megosztása más keretek között is elképzelhető. Maga a díjazás mindenképpen szubjektív döntés, ám ebben az esetben a zsűritagoknak nem volt sok okuk vitára, zömmel ugyanazokat a gyerekeket tartották helyezésre érdemesnek. A két korcsoportból nyolc tanuló jutott tovább, és képviseli Kovászna megyét március 20–22. között a Szatmárnémetiben megrendezendő országos szakaszon: Dobolyi-Szekeres Mátyás Attila (előkészítő osztály, Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy), Pap Anna (I. osztály, Petőfi Sándor Gimnázium, Kézdivásárhely), Ábrahám Andrea (II. osztály, Gaál Mózes Általános Iskola, Barót), Tibesz Titusz (II. osztály, Mikes Kelemen Elméleti Líceum, Sepsiszentgyörgy), Virág Nimród (IV. osztály, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy), Demeter Mátyás (III. osztály, Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy), Szabó Zalán (IV. osztály, Trefán Leonárd Általános Iskola, Kézdiszentkereszt) és Fülöp Eszter (III. osztály, Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely).

(A koronavírus-járvány megelőzése érdekében hozott intézkedések miatt a regionális és országos versenyek elmaradnak, a későbbiekben derül ki, hogy bepótolják-e azokat, és ha igen, milyen formában.)