Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Már indultam volna tovább, amikor egy szajkó riasztani kezdett. Elsőre azt gondoltam, hogy miattam teszi, de hamar rájöttem, hogy mégsem, mert bent a bokrok között hangoskodott és meglehetősen alacsonyan. Tudtam, hogy valamit lát, de nem értem a mátyásmadár beszédét annyira, hogy megtudnám, mit rejt a bokor mélye.
Pár évvel korábban folytattam volna tovább a túrát, ugyanis kevés az esély arra, hogy kiderüljön, miért izgatott a szajkó. De most, hogy akár medve is lehet, várakozni kezdtem.
Ha kint lennék az erdőn, akkor nagyon óvatos lennék, mert már történt olyan, hogy egy anyamedvével a szemközti találkozást úgy kerültem el, hogy komolyan vettem a mátyásmadár vészjelző hangját.
Habár nem árt az óvatosság kint az Olt partján sem, láttam már medvenyomokat a vízparton, és tudjuk, hogy mostanság bárhol szemben találhatja az ember magát a nagyragadozóval, akár fényes nappal is.
Mivel a túlparton jelzett a szajkó, viszonylag biztonságban voltam, ha netalán mégis medve jönne ki. A madár folyamatosan hangoskodott, de vadra utaló mozgást, hangot nem hallottam. Lehet, egy héja van valahol a takarásban, de még az is meglehet, hogy épp a társát kapta el, és azért nem csitul a madár. Az Olt mentén gyakran látok héját, főként ősszel, télen. A nyáron figyeltem meg egy hím példányt, amelyik rendszeresen a folyó mentén vadászott, épp ezen a szakaszon. A héja tápláléklistáján szerepel a mátyásmadár. Tehát van oka a riadalomra, ha tényleg héja van a közelben.
Végül megjelent egy róka, és ezzel megoldódott a találgatás. A vörös bundás kijött a bokrok alól. Látszólag nagyon zavarta a szajkó viselkedése, figyelte, hogyan tudná megfogni, elhallgattatni. Egyik pillanatban még azt is megkísérelte, hogy felmászik a fára a madár után, majd úgy döntött, inkább továbbáll.
Szöveg és fotó: Kelemen László