Biztonsági övezet

Szeptemberben, amikor a balkáni gerlék fészkelni kezdtek, még aggódtam, hogy mire a fiókák kikelnek, addigra beállnak a fagyok, és az végzetes is lehet számukra.

Szeptember eltelt, sőt október is, és a gerlefiókák időközbe felcseperedtek. A hideg, fagyos napok még nem kopogtak be igazából, így az időjárás nem húzta át a gerlepár tervét. Még ha az idő kedvező is volt a gerle apróságok számára, azért nem volt teljesen veszélymentes a felnevelkedési periódus.

Honnan, honnan nem, egy mátyásmadár fedezte fel a gerlék otthonát, és attól a perctől minden nap felkereste a szilvafát, kék szemeivel kíváncsian vizsgálta, hogyan tudna közelebb férkőzni a fészekhez. A próbálkozása minden egyes esetben meghiúsult, mert a gerlék felváltva őrködtek a fészeknél. A matyi megunhatta, hogy nem tud sehogy a fiókák közelében férkőzni, mert egy idő után már többet nem láttam. Az apróságok szépen cseperedtek, már jó nagyocskák voltak, azonban a szülői felügyelet tovább tartott. Ha egy veréb került a biztonsági zónába, amit a gerle szabott meg, rögtön akcióba lépett, és elkergette a betolakodót. A nyár folyamán láttam hasonló kergetőzést többször is, csak akkor a „cica” éppen a veréb volt.

A fiókák növögettek, napközben elhagyták a fészket, kimásztak az ágakra. Ekkor jelent meg egy szarka. A kis gerlék ösztönösen tudták, hogy meg kell lapuljanak, amikor a szülők heves vitába szálltak a betolakodóval, mert a szarka képes elragadni a fiókát is. A gerleszülők saját épségüket nem kímélve keltek gyerekeik védelmére. A szarkát már harminc méterről elzavarták. Ilyen odaadó gondoskodás mellett, szépen felnevelkedtek a fiókák, majd egy nap végleg elhagyták a fészket. Messzire nem mentek, mert néha látom őket a tyúkudvaron.