Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A napokig tartó kánikula után lett egy kevés perme, ami arra csábított, hogy kisétáljak az erdőre egy ismert dagonyázó helyre. Egy kora esti túrának épp megfelelő a terv.
Gyalogosan haladtam egyre mélyebbre a sűrűben a dagonyázó hely felé, és közben feltűnt, hogy sehol egy madárhang. Nem szeretem a nagy csendet az erdőn. Végre, csuszka szólalt meg. Vártam, hogy a társa válaszoljon, és úgy is lett. A csuszka hűséges madár, egy életre választ társat magának, télen-nyáron együtt vannak.
Sötét foltra lettem figyelmes, amelyik nőni kezdett, azonnal az első medvével való találkozásom jutott az eszembe, akkor is egy fekete foltot láttam, a következő percben már pár lépésre volt tőlem. Most száz méter körüli a távolság, a medve is észrevesz, és befordul a sűrűbe.
Folytattam tovább az utat, kíváncsiságból lemértem a távolságot: száztíz lépés. Óvatosan közelítettem meg a dagonyahelyet, meghúzódtam egy fa mögé, és vártam. Elsőként egy szajkó érkezett, a fejem fölé szállt egy ágra, és elkezdett rikácsolni. Már értem, miért neheztelnek a vadászok a szajkóra. Elárulja az ember jelenlétét, de a vadét is szerencsés esetben. Újra elcsendesült a táj, távoli kutyaugatás hangját hozta a szél, majd egy feketerigó bújt be a közeli sűrűbe, csattogott, nem riasztott, lefeküdni készült. Ezzel indulni akartam haza, mikor megzörrent az avar. Disznók! Ott mozogtak épp a hátam mögött. Hamar észrevett a koca, rám nézett, röffentett, és azzal szaladtak is el. Hat süldőt láttam, de lehettek többen is a nagy csörtetésben.
Kelemen László
hat nem ölt aza gyönyörü medve.Meg felelmitik az embereket mert az kifosztot allatok keresik az eledelt.Azok asemmivalok
reszeges parasztok mindent össze hazudoznak ha elvesztenek egy tyukot.Nem latom hogy a tisztesseges falusi rendes emberek akik az öseik leszarmazotjainak velük elö allatok az ok büszkesegük.
Ujsagiro ur,maga egy rendesAz ember aki nem buzditsa a nepet.Engemet mint idegent az ujsagirok bemocskoltak hogy azok tudatlanok ream szaljanak. Szegyentelenek inkabb a sajat maguk könyezetüböl ki kenne dobjak aszt a ket öreg faschistoidot.Az a szinesen iro ujsaguk nagyon erdekes aki tu valamit olvasni mint en sajnos kevesen.