Elkezdődött a vonulás

Augusztus az, amikor az igazi arcát mutatja a nyár, és tombol, hét ágra süt a nap, és a levegőben megmozdul valami. Ezt a valamit az ember nem érzékeli, de minden évbe a vándormadarakat útra indítja. Készülődnek, egyre jobban foglalkoztatja őket a nagy út. Fiókáikat már kirepítették, a családi kötelékek meglazulnak, vagy teljesen el is szakadnak, és a legtöbb időt a jó erőnlét megalapozásával töltik: táplálkoznak és raktároznak.

Az állandó madarainknak, amelyek nem vonulnak el, itthon telelnek, ilyen gondjuk nincs, egyes fajok még egy harmadik költésbe is belefognak, és szeptemberre ki is repítik fiókáikat, ha sikeres a költés. Viszont télen szembe kell nézniük a zord időjárással. Látom, hogy a tyúkudvarról gyűjtik a tollakat a verebek, jelezve, hogy a fészekben puha bélés kerül a kikelendő fiókák számára. Ugyanakkor azt is látom, hogy kedvezett az időjárás a seregélyeknek, csapatokban keringenek a térségünkben, nagy részük barna tollruhát visel, idei fiatalok. Most gyönyörködöm bennük, később hessegetem, amikor ellepik a szőlőlugast. De egy ideje nem szüretelek, nekik hagyom a termést.
Ekkora a gólyák nagy része már elhagyta a kontinenst. A közhiedelem ellenére nem az öreg gólyák, a szülők vezetik a fiatalokat a hosszú vándorúton, mert a fiatalok jóval korábban elindulnak. Augusztus elején az első fiatal gólyák útra kelnek, csatlakoznak a már vonulásban lévő kis csapatokhoz. És ez így megy egész augusztusban. Az idősebb, tapasztalt gólyák nem sietnek, tudják, mi vár rájuk, ezért megvárják az utolsó meleg légáramlatot, amivel majd elutazhatnak. A párok többnyire egyszerre mennek el, de nem mindig. Tavasszal majd itthon a fészekben találkoznak újra.