Farsangi vadetetés

Igazi téli nap fogadta azt a száznál is több érdeklődőt, akik Erdőfülén gyűltek össze Román Richárd, a bardoci vadászcsoport vadőre, és az erdőfülei közbirtokosság meghívására a farsangi vadetetésre.

Szánkók, szánok, autók hosszú sora jelezte, hogy rendkívüli nap előtt állunk. A szervezőktől megtudtuk, hogy egy tíz kilométeres szánozási út áll előttünk az erdőn, ahol majd babgulyás, forralt bor és tea vár ránk, közben pedig több állomáson is megállunk, ahol szakemberek beszélnek a fákról, facsemetékről, erdőről az erdő lakóiról és közben vadetetés is történik. Lovas szánon és utánuk kötött szánkókon indult el a karaván az erdő irányába. A gyerekek persze szerették volna, hogy gyorsabban hajtson a fogatos, de első a biztonság. Az első állomás egy csemetekert mellet volt, ahol az ültetvény fontosságáról tartott előadást Kolumbán Imre erdész.

Aztán egy őzetetőnél álltunk meg. Az önkéntes fiatalok száraztakarmánnyal, lucernával töltötték fel az etetőt, és azok kik magukkal hoztak almát, szemestakarmányt, elhelyezték azt az etető alá. Több olyan helyen is megálltunk, ahol nem volt etető, de a szakemberek tudták, hogy ott van vadmozgás és száraz-, valamint szemestakarmány került oda is.

A lovasszánok egy vág-tér felé vezettek ahol nagy rakásban állt a kitermelt fa. Szőcs Zoltán erdész elmondta, hogy míg egy fa kivágásra kerül, egy évszázadot kell várni. A szakmájuk hivatás, és azzal a tudattal végzik munkájukat, hogy az erdőt az őseik, nagyapáik ültették, ami most kerül kitermelésre, és az unokáik fogják kitermelni azt, amit most, ültetnek, gondoznak nagy odafigyeléssel. Végezetül a diákok tanárokkal közösen alkalmi madáretetésen vettek részt, majd, egy csoportkép elkészítése után indultunk haza gazdag élménnyel a tarsolyunkban.