Gyerekek által írt mese

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepében, nagy tölgyfának a tövében volt egy barlang. Ott lakott Vackor, a piszén pisze kölyökmackó.
Egy reggel Vackor felébredt, azt hitte, már itt a tavasz, de minden csupa hó volt, fehér és hideg. Megmosakodott egy marék hóval, s látja, hogy valami áll a hóban. Még kicsit álmos volt, közelebb ment, s látta, hogy hosszú a lába, a nyaka, a csőre, valami madár. Megszólította:
– Szia, Vackor vagyok! Te ki vagy, s mit csinálsz itt?
– Sz-sz-szia, Karola vagyok, a gólya! Azt hittem, itt már tavasz van, keresem a régi fészkem, de fázom nagyon, és nagyon éhes is vagyok!
– Gyere, melegedj meg nálam! – Vackor bevezette a barlangjába, tüzet rakott, és betakargatta a pihe-puha takaróval.
Vackor megkínálta vackorkörtével, de Karola nem szerette. Erre gondolt egyet Vackor, összehívta a barátait, hogy hozzanak ételt a gólyának. Jöttek is az állatok nemsokára az ételekkel: a mackó mézet hozott, a süni almát, az őzike szénát, a bagoly egeret, a róka tyúkot a faluból. Kínálgatták az ételeket, és mondogatták, hogy finom. Karola így szólt:
– Nagyon kedvesek vagytok, éhes vagyok, de ezeket nem szeretem!
– Hát akkor mit ennél? – kérdezték az állatok egyszerre.
– Legszívesebben halat!
Összedugták a fejüket az állatok, tanakodtak, közben Karola elaludt. Szereztek egy hosszú pálcát, egy cérnát, egy horgot, laskát, egy vödröt, és lementek a befagyott tóhoz. Az erős medve és a ravasz róka egy-kettőre lyukat vágtak a jégbe. A bagoly és a süni feltette a laskát a horogra. Vackor fogta a pálcát, az őzike félve figyelte, hogy mi lesz. Körbeállták a lyukat, és halkan énekelve várták a fogást. Egyszer csak rángatózni kezdett a pálca, és Vackor kifogta az első halat. Addig halásztak, amíg a vödör meg nem telt. Hazavitték a gólyának, ő mind megette, erős lett tőle.
Másnap kisütött a nap, elolvadt a hó, Karola elrepült megkeresni a régi fészkét. Az állatok integettek, amíg látták. Nyár végén Karola a kicsi gólyákkal meglátogatta Vackort és barátait, és százszor elmesélte, hogyan mentették meg őt az állatok. Ezután minden évben ellátogattak a gólyák Vackorékhoz, találkoztak, barátkoztak, játszottak, horgásztak. Évről évre többen lettek a gólyák, és Vackor boldog, hogy ennyi barátja van.
Ez nem mese, ez igaz, ha nem hiszed, járj utána!
A baróti Cimbora Napközi Otthon Vackor középcsoportja által kitalált, Veres Lívia és Bogdán Melinda óvónők által lejegyzett mese második díjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és -illusztráló pályázatán.