Gyerekek tanítója, a logika fejlesztője

A szakmákat bemutató sorozatunkban Varga Csilla, a Mikes Kelemen Líceum matematika tanára mesél arról, hogy milyen körülmények játszódtak közre abban, hogy ezt a hivatást választotta.

Pályaválasztásában a szülői példakép meghatározó szerepet játszott, édesanyja tanítónő volt. A matematika iránti elkötelezettségét Kürthy Katalinnak, általános iskolai tanárnőjének köszönheti.

– Nagy szakmai tudással és jó pedagógiai érzékkel vezetett be a matematika rejtelmeibe, biztos alapokat teremtve, amelyekre a líceumi évek alatt Lázár Irén igazgató-tanárnő segítségével már könnyen lehetett építkezni. Pedagógusként példaképemnek tekintem középiskolai osztályfőnökömet, Fey Lászlót, akinek szakmai elhivatottsága, embersége, tanítványai iránti törődése csakis a legmagasabb fokú jelzőkkel illethetők. Líceumi tanulmányaim alatt nagyon megszerettem a francia nyelvet, így a pályaválasztásnál az is felmerült, hogy nyelvtanár leszek, de be kellett látnom, hogy a matematika mélyebb gyökereket eresztett bennem. Így aztán a Babeș-Bolyai Tudományegyetem matematikatanári szakát választottam, ahol 1984-ben diplomáztam – mesélte Varga Csilla.

Diákjaitól következetességet vár el, a büntetés helyett inkább jutalmazással ösztönzi őket.

– Igyekszem értékelni minden apró eredményt. Próbálom azt megértetni a diákjaimmal, hogy a tudás időtálló érték, amit nem vehet el tőlük senki. Arra törekszem, hogy ne csak átadjam nekik az ismereteket, hanem velük fedeztessem fel az összefüggéseket, mert akkor sokkal jobban megjegyzik azokat. A mai világban nagyon fontos szerepe van a kreativitásnak, a különböző képességek kialakításának és fejlesztésének, amihez a matematikai és logikai készségek elengedhetetlenek. A Maturandusok 2009-es évkönyvében jelent meg a „Mi van a batyuban?” útravalónak szánt írásom, amiben a következőket csomagoltam fel a ballagók tarisznyájába: kíváncsiság, felfedező kedv, szorgalom, kitartás, küzdeni akarás, újrakezdés képessége, tisztelet minden és mindenki iránt, alázat, bölcsesség, felelősségtudat, hivatástudat, bizalom, elfogadás és ami a legfontosabb: szeretet – saját maguk és mások iránt egyaránt. Ezekre az értékekre hívom fel most is diákjaim figyelmét. Megszívlelendő Antoine de Saint-Éxupery tanácsa is: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – fejtette ki.

Elhivatott pedagógusként úgy véli, hogy tanárként értéket teremt, aminek az árát nem pénzben, hanem tudásban mérik.

– A tanítás során a pedagógus maga is tanul, diákjaitól, kollégáitól és ha hivatásként tekint a munkájára, akkor az mindig színes, mozgalmas lesz. A szakmám negatívumként értékelem azt, hogy a jelenlegi tanügyi rendszerben a zsúfolt tananyag, a vizsgakövetelmények miatt nem jut elegendő idő a diákok kreativitásának fejlesztésére, játékos tanulásra. De van számtalan apró öröm: „köszönöm a segítséget, most már megértettem a feladatot”, egy kedves szó, köszönet a szülők, kollégák részéről. Igazi energiabomba, ha egy-egy tehetséges diák sikereket ér el rangos versenyeken, vagy ha volt tanítványaimat kollégaként üdvözölhetem. Feltöltődni kellemes baráti társaságban szoktam, jó kikapcsolódás az olvasás, zenehallgatás, kertészkedés – mesélte.

Beszélgetésünk során megkerülhetetlen téma volt az online oktatás is, mely meglátása szerint nagyon megterhelő úgy a diák, a tanár, mint a szülő számára.

– Sokkal több időt kell az „elektromos kütyük” előtt tölteni és személyes kapcsolat hiányában nem is olyan hatékony a magyarázat. Én nem is nevezném oktatásnak, inkább csak egyfajta kapcsolattartásnak, hogy a diákok ne szakadjanak el teljesen a tanulástól. Ha a tanárok és diákok fel lennének készítve az online oktatásra és az ennek megfelelő eszközök is mindenkinek a rendelkezésére állnának, akkor sem válthatná fel az online képzés a hagyományos oktatást, legfentebb kiegészíthetné azt. A személyes kapcsolatokra még ebben az áldatlan, vírusos helyzetben is nagy szükség van – szögezte le.