Gyermeki szívvel készülődtünk a szeretet ünnepére

A sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthon kicsi csoportjába járó „Csibészkék” első alkalommal élték meg egy közösséghez tartozva az adventi csendben való várakozás csodálatos időszakát, a szeretet ünnepére való készülődést. Karácsony közeledtével megpróbáltunk lecsendesedni és még jobban figyelni, örülni egymásnak. Nekünk óvónőknek lényeges volt, hogy a készülődés, ráhangolódás során ne feledkezzünk meg a legfontosabb dologról.

Arról, hogy a gyermekekkel együtt legyen időnk valóban megélni az advent lényegét: az örömteli pillanatokat, a lelki felkészülést az ünnepre. Kíváncsian, csodálattal és kérdéseket megfogalmazva figyelték a csoportszoba terepasztalán elhelyezett karácsonyi kellékeket és a díszítést. Minden egyes tárgy felkeltette érdeklődésüket, emlékeket idéztek fel és a maguk kis szókincsükkel, boldogan mesélték az ünnephez fűződő élményeiket. A csoportban díszelgő adventi koszorú jelképezte a várakozás időszakát. Az első gyertyagyújtásánál észlelhető volt, hogy a kis Csibészkék tudják, hogy valamire készülődünk, valami történni fog és még érdeklődőbbek lettek. Közeledik karácsony, a szeretet ünnepe, várakozunk, meséltük nekik halkan, majd megható pillanat következett, amikor az Advent, advent gyertya ég mondókával és az Adventi hírnők énekkel sikerült őket igazán elvarázsolni és kicsi szívüket befogadóvá tenni. Kíváncsiak voltunk, hogy tudják-e mit jelent az advent, mit jelent, hogy várakozunk, hiszen első alkalom számukra, hogy így, egy közösségben élhetik át e csodálatos ünnep pillanatait. Várjuk a Mikulást és angyalkát! – válaszolták szinte egyszerre.

-Mindjárt jön a Mikulás, hallatszott naponta többször is a csöppségek szájából, hiszen tudjuk, hogy számukra ez az év egyik legcsodálatosabb napja, majd ezt követi az kicsi ujjaikon való számlálással történő angyalvárás. Életük eddigi szakaszában az ünnepnek ez a két momentuma ragadta meg őket, erre emlékeztek, mert nem adódott alkalmuk még megélni az adventet oly módon, hogy kicsi, tiszta szívüket, lelküket felkészítsék a legszebb ünnepünkre.

Felejthetetlenek, emlékezetesek és rendkívüliek voltak ezek a napok nemcsak az óvodások, hanem számunkra is, hiszen jó érzés volt látni a csillagszemű, boldog gyermekeket, akik várják, hisznek még a „csodában”. Adventi csendben várakoztunk, miközben türelmetlenül várták és számolták, hogy mikor kerül sor egy újabb gyertya meggyújtására. Érezni, látni, tapasztalni lehetett a gyermekeken, hogy valami zajlik bennük, megélik a pillanatokat, készítik kicsi szívüket.

A csendes várakozás időszakát igyekeztünk olyanná tenni, ami által képesek lesznek megérteni a szeretet ünnepének fontosságát, átélni a varázslat pillanatait, és olyan tevékenységeket folytattunk, mely segített felkészíteni úgy a gyermekeket, mint bennünket arra, hogy alázattal várjuk a csodát. Az adventi koszorún pislángoló gyertyafények mellett örömmel énekeltük az Eredj Éva a padlásra, Kis karácsony, nagy karácsony és a Szálljatok le, szálljatok le….karácsonyi dalokat, figyelve arra, hogy a jászolban fekvő kis Jézuskát hagyjuk pihenni, békésen aludni. E csodálatos időszakban arra törekedtünk, hogy még jobban figyeljünk egymásra, még több szeretetet mutassunk egymást iránt és úgy éljük át a várakozás pillanatait, hogy valóban megszülessen mindannyiunk szívében a kis Jézus. Az Elindult Mária asztali bábjáték többszöri bemutatásával sikerült megértetnünk a Csibészkékkel Jézus születésének történetét, és ennek élményére, kicsi kezüket szívükhöz emelve mondták: Várom, hogy az én szívemben is megszülessen Jézuska.

Békés, szeretetteljes, kíváncsisággal és várakozással tele pillanatokat töltöttünk együtt, izgalmas napokat éltünk át. Ebben az időszakban a titoktartás jelentőségére is felhívtuk a gyermekek figyelmét, hiszen sugárzott az öröm arcukról, amikor apró kezecskéikkel készítgették szüleiknek pici, jelképes karácsonyi ajándékaikat: az arany filctollal és csillámporral díszített kis őrző angyalkákat és képeslapokat, valamint a világ legfinomabb mézeskalácsát, melyet nagy lelkesedéssel, szeretetüket belegyúrva, dagasztva és formákat vágva sütöttünk meg. Mindezt olyan céllal, hogy a Csibészkék is megtapasztalják az ajándékozás örömének érzését.

Felemelő érzés volt, amikor a Csibészkékkel az adventi csend egyik délutánján, egyre közelebb a szeretet ünnepéhez, kis lámpások pislákoló fényárjában és a fenyőágakból kirakott spirál közepén elhelyezett egy gyertya fényénél, csendben vártuk a szülőket. Szavakba nem önthető érzés volt megtapasztalni és látni, ahogyan a kicsi gyermekek abban a fényhomály csendjében állva várták, ahogy a szülők halkan elfoglalják helyüket és lecsendeseknek. A lélekemelő pillanat után a kis Csibészkék örömmel énekelték el a karácsonyi dalokat, majd ki az édesanyjával, édesapjával vagy testvérkéjével járták végig a spirálútját és a középen levő égő gyertyából meggyújtották saját, egy-egy almában elhelyezett gyertyájukat, majd kifele haladva letették a földön elhelyezett egy-egy aranyló csillagra. A mély csendben egyre nagyobb és nagyobb lett a fény és a csillagokra elhelyezett kis gyertyák kivilágosították a termet. A csodálatos, bensőséges, mélységes ráhangolódással, az adventi spirál-járással valami olyannak lehettünk részesei, ami igazán az advent lényege: együtt voltunk gyermekek-szülők, testvérek, jól éreztük magunkat együtt, és ott, abban a meghitt környezetben felkészítettük szívünket a szeretet ünnepére.

Hisszük, hogy az ünnepély alkalmával, a spirálút bejárása nyújtotta lélekemelő pillanatban, mindannyiunk szíve a karácsony szeretetében dobogott és elcsendesedve, magunkba szállva, örömmel és csendben várjuk szent karácsony ünnepét.

Az ünnepély végén mindenki átadta szüleinek a saját kis keze munkája és gyermeki szíve szeretetével készített ajándékát. Szeretet illata lengte be a termet, amikor a mézeskalácsok kóstolgatására került sor, hiszen a Csibészkék szeretetével fűszerezett mézeskalácsok a szülők és testvérkék szívét is megtöltötte szeretettel.

Lelkünk a gyermekek szeretetével és melegségével telt meg és ez tette varázslatossá a várakozás időszakát, meghitté azünnepséget.

Bedőházi Emese-Aranka,

Dénes-Szabó Izabella Erika, óvodapedagógusok