Ha nyár, akkor Balaton

Az idén úgy sikeredett, hogy a nyári szabadságunk egy részét a Balatonon töltöttük. Platánfák közötti sétányon igen kellemes volt a séta. Valahol a lombok között örvös galamb bugása hallatszott. Majd elhallgatott, és többé már nem szólt, így nem láttam meg a nagy testű madarat. Míg felfelé figyelőztem, észrevettem, hogy egyik kérgefoszlott fa törzse egy mesterséges fészekodút tart. Régi program keretén belül lehetett az a madárvédelmi akció, amely során ki lett helyezve az odú, mert az idő vasfoga igen megdolgozta.

Mindenesetre arra utal a mesterséges fészekodú, hogy cinegék járnak arrafelé, és gondoskodnak róluk az emberek. Cinegét, ha nem is, de egy madarakat etető embert láttam, épp valami magot vagy kenyérmaradékot szórt a fák tövébe. Majd sietősen vette az irányt a kikötő felé. A figyelmem a középkorú emberre terelődött, sejtettem mit akar, mikor a parthoz ért újból belenyúlt a kezében tartott szatyrába és a vízen himbálózó tőkés récék közé dobta a maradék eledelt, még a szatyrot is kirázta és sietve ment tovább. Értem, hogy szereti a madarakat, sajnálja és eteti, csak azt nem értem: miért kell ilyen sietősen csinálni?

Persze nem állítottam le és kérdeztem meg – mert ezt megtehetném itthon is –, hiszen ugyanilyen sietős tempóban szór eledelt egy férfi a város központjában a fák tövében, és őt sem kérdem meg. Ha neki így jó, ám legyen. A madáretetésnek nem ez a ritmusa, az emberek nagy része azért eteti télen a madarakat, többek közt én is, hogy segítsük a hazai, és a nálunk telelő vendégmadaraknak átvészelni a zord hideg téli napokat.

Kedvenc téli elfoglaltságom, hogy elidőzök a madáretetőnél, megfigyelem a tollas kedvenceket. Nyáron nem kell etetni a kis énekeseket, mert a téli gondoskodást meghálálják azzal, hogy nyáron a kertekben, gyümölcsösökben naphosszat rovartalanítanak.

Balatonnál a tőkés récéket, a hattyúkat szerettem volna közelről, alaposabban szemügyre venni. Nehezen ment, mert folyamatosan váltották a madáretető csoportok egymást, ezért leültem egy közeli padra és figyeltem, számos érdekességet megtapasztalva így.

Kelemen László