Iskolán kívüli nevelés

Év elején az a megtiszteltetés ért, hogy Kis Emese tanárnő, a Bod Péter Tanítóképző IX. B. osztályának osztályfőnöke partnerkapcsolatra kért fel, így lett a Speciális Iskola kézdivásárhelyi előkészítő IV. osztálya a kisgyermeknevelő IX. B-sek „kistestvére”.

Arra szerződtünk, hogy különböző tevékenységeken keresztül közelítünk egymáshoz. Lépésről lépésre tettük ezt. Március 25-én találkoztunk először, előbb kint, városnézésen vettünk részt, megfigyelve az épületek „szemöldökét”, az udvarterek bejáratát, ismereteket szerezve a céhek létezéséről. Orgonajátékkal és ismertetővel várt minket a kántor úr a református templomban, ahol diákjaink kipróbálhatták, megszólaltathatták az orgonát. A Kosztándi Képtárban helyi képzőművészek tárlatát látogattuk meg, majd felszabadult játék koronázta a találkozást a Wegener parkban. Csodálattal lehettünk tanúi a közös játék pillanatainak, ahogy kicsi és nagy diákok önfeledten játszottak.

Este, a jeles napot nyugtázva, hisz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt, hittel arra gondoltam, amit legkedvesebb tanáromtól tanultam: „ami ma megfogant, gyümölcsözik”. Április 8-án következett a folytatás, amikor a társosztály meghívására a Bod Péter Tanítóképzőbe látogattunk, ahol együtt készültünk a húsvéti megújulásra, állatsimogatóval (kiscsibék, bárány), tojásfestéssel, játékkal. Olyan nagyszerű élményeket szereztek, és annyira jól érezték magukat a kicsik, hogy ezen a napon minden kisiskolás arról álmodott, hogy ők is ebben az iskolában szeretnének továbbtanulni.

Május 12-én nagy izgalommal készültünk a „nagylányok” fogadására, az épületben hamar híre ment, hogy ma 24 diáklány érkezik hozzánk. Együtt kívántunk ünnepelni a madarak és fák hetén.

Mi egy mesefoglakozással készültünk, ahogy a hétindító tevékenységeink zajlanak: Hogy vagy?-körrel, mondókával, élőszavas mesemondással, „Hol látod magad a mesében? – kérdéssel, kapcsolódó dalokkal. Kicsik és nagyok együtt voltunk a Mese az eltévedt kis verébről történetében.

Majd sétára indultunk a Molnár Józsiás parkba, amelyet sok madár látogat, és a madárfészkek, azt mutatják, hogy sok madárlakója is van a parknak. A madárismertető táblán megfigyeltük, hogy milyen fajokkal találkozhatunk, valamint az ismert fatípusokat is megneveztük. A gyerekek kérésére újra ellátogattunk a Wegener parkba, ahol most az előforduló fák és cserjék neveivel is ismerkedtünk. A napot a közös játék, a domboldalon legurulás tette még emlékezetesebbé. A diáklányok nagy szeretettel kísértek vissza az iskolába, egy-egy kisdiák az ölükbe is került ezen az útszakaszon. Itt már nagyon érződött a következő napi kirándulás izgalma, a lelkes tervezgetés.

Május 13., a várva várt nap, a kirándulás napja. A Bod Péter Tanítóképző által felajánlott lehetőséggel élve meghívtuk a kirándulásra iskolánk V–VI. B. osztályát is. Végre a buszon Brassó felé, feledve rosszullétet, féltést, a megérkezés reményével az úton. Az út szépségeire figyelve végig, miközben Kis Emese tanárnő kalauzolt. Az állatkerti séta a legkisebbekben nagy érdeklődést keltett, őszinte rácsodálkozás volt egy-egy, eddig csak könyvekből ismert állatra. Legtöbbjüknek a fehér oroszlán és tigris tetszett, ám a kedvencek között voltak a szurikáták és a majmok is. Nagyon megható volt látni, ahogy a nagy lányok ölbe veszik a megfáradt kisdiákokat, segítik, óvják. Köszönet érte, lányok!

A hazafele út is bővelkedett meglepetésekben. A maksai Benke-kúriába látogattunk, ahol az igényes környezet mellett a fürdés élményében is részünk volt, szakszerű felügyelet alatt, úszásoktató segítségével. A ház ajándékaként, finom ebéddel kínáltak a napsütötte udvaron. Nagy öröm volt számunkra, hisz a tanítványaink nagy része soha nem tapasztalta meg eddig a „fürdőzés” örömét, soha nem kirándult. Köszönetünket fejezzük ki a Benke-kúria vezetőségének és Rancz Lajosnak a nagylelkű támogatásáért. Felbecsülhetetlen ajándék az élmény. Hálásak vagyunk a közösen megéltekért!