Istennek szolgáló pedagógus

A szakmákat bemutató sorozatunkban dr. Kinda Eleonóra, a Székely Mikó Kollégium vallástanára, mentálhigiénés szakember mesél arról, hogy milyen körülmények játszottak közre abban, hogy ezt a hivatást választotta.

– Érdekes módon kisgyerekként két szakmáról is álmodoztam. Volt, hogy felsorakoztattam a babáimat, és tanítottam őket írni és olvasni, sőt ellenőrzőkönyvet is készítettem a számukra. Vannak olyan emlékeim is, amikor az édesanyám sötétzöld kabátját palástként a vállamra terítettem, és a babáimnak prédikáltam. Mindkét hivatás nagyon tetszett nekem, hisz olyan példaképeim voltak, mint Brândușan Erzsébet tanító néni, akitől a tanítványok iránti szeretet és alázatot tanultam, valamint nt. Dénes Dezső, hajdani illyefalvi lelkipásztorom, akit nagyon szerettem hallgatni mind a vasárnapi istentiszteleteken, mind a vallásórákon – mesélte Kinda Eleonóra.

Édesanyja a papi hivatásról hallani sem akart, mivel abban az időben nem nagyon volt gyakori a női lelkész jelenléte a gyülekezetekben, így maradt a tanítóképző.

– Felvételiztem a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe, de az elsők között kiestem. Nem volt könnyű ezt a kudarcot elfogadni, mert jó tanuló voltam, mindenki biztatott, hogy sikerülni fog. A Mikes Kelemen Líceumban érettségiztem 1992-ben. Szerettem volna a teológiára menni, de nem úgy alakult. Akkor már két éve működött a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretén belül a vallástanári fakultás, ezt választottam. Így ötvöződve megvalósulhatott a dédelgetett gyerekkori álmom: Istennek szolgáló pedagógus leszek – tette hozzá.

Óráin arra törekszik, hogy a diákjai tudják értelmezni a bibliai történeteket, levonhassák azok tanulságait. Szívesen vállal osztályfőnöki feladatokat is. Meggyőződése, hogy egy pedagógusnak nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell. Ehhez viszont szükséges a diákok és a szülők közreműködése is.

– Osztályfőnökként szeretek a diákjaimmal lenni az iskolán kívüli tevékenységek során is, mert úgy gondolom, hogy a gyerekeket így lehet igazán megismerni, ilyenkor tudnak valóban megnyílni a pedagógus előtt. Fontosnak tartom, hogy a diákjaim megismerjék a szülőföldjüket, szűkebb és tágabb hazájukat, éppen ezért sokat járok kirándulni velük. Hogy ez ne legyen anyagilag megterhelő a családok számára, igyekszem a költségek egy részét pályázatokból fedezni – magyarázta.

Pedagógusként és mentálhigiénés szakemberként felnőttképzéssel is foglalkozik.

– A legközelebb a Szülők iskolája áll hozzám, amit az elmúlt 3 évben több száz pedagógus végzett el az irányításom alatt. Két alkalommal a szülők részvételével is tartottam ilyen képzést, ahol az volt az igazi célom, hogy a szülők a gyerekeikkel felmerülő gondjaikat ne problémaként, hanem életkori sajátosságként kezeljék. Az ilyen képzések lehetőséget teremtenek a résztvevőknek arra, hogy szülőtársaikkal és az osztályfőnökkel közösen találjanak megoldásokat bizonyos helyzetekre, ugyanakkor önismereti tapasztalatokkal és fejlődés-lélektani ismeretekkel is gazdagodhassanak – magyarázta.

Munkájához erőt és energiát ad a családja és a diákjai szeretete.

– Elégtétel számomra látni a gyerekek örömét, hogy jól érzik magukat és boldogok, ha új helyeket fedezhetnek fel, új kapcsolatokat alakíthatnak ki, ha a sok élmény elmesélésétől be nem áll a szájuk. Szerencsére egy elfogadó és mindenben támogató család áll mögöttem. A férjem és a fiam mindenben segítenek. Sokszor, amikor padlóra kerülök a férjem felemel, bátorít, motivál a folytatáshoz. Nagyon sok közös minőségi időt töltünk együtt, sokat kirándulunk. Az igazi erőforrásom azonban a hitem – emelte ki.
Arra a kérdésre, ha most lenne tinédzser, milyen szakmát választana, mosolyogva felelt.

– Pedagógus lennék. Támogatom a fiamat is, aki végzős diákként egyszerre zenei és pedagógusi pályára is készül. Remélem, hogy hozzám hasonlóan, majd 25 év múlva sem fogja megbánni a mostani döntését – tette hozzá.