Játék az egész világ

Négy megye tizenegy településéről érkezett az a közel 400 diák, akik április 28-án a Váradi József Általános Iskola dísztermének színpadán léptek fel. A sepsiszentgyörgyi oktatási intézmény 12. alkalommal adott otthont az országos gyermekszínjátszó találkozónak, amelyen idén 16 előadást láthattak a nézők: 15-öt alsó tagozatos és egyet felső tagozatos diákok mutattak be.

A baróti Tanulók Háza csoportjának a szereplőit kifejezetten a színjátszás hozta össze, több osztályból verbuválódtak, ami sokat segített abban, hogy mindenki sikeresen oldja meg a feladatát. A rátóti csikótojás c. produkciójuk (rendező: Gaál Tünde, I. díj) spontán, örömteli játékkal nyűgözte le a közönséget, sok ötlet, találó kellék, jelmezek és eleven humor jellemezte a darabot. Kiváló összjátékot eredményeztek az összecsiszolt, jó egyéni teljesítmények még úgy is, hogy a terek kijelölését bizonytalannak ítélte meg a zsűri, és egy mai újság olvasását sem a mesevilágba illőnek tartotta.

A Nagy Mózes Elméleti Líceum Színek játéka c. ötletes dramatikus játékát (r.: Kerekes Izabella, I. díj). irodalmi művekből – színekről szóló versekből és meséből – szerkesztette a pedagógus. A lírai keretben megjelenő párbeszédes Lázár Ervin-mese jó lehetőséget adott a drámai megjelenítésre is. A rendező gondot fordított a szép, kifejező, artikulált beszédre, a magyaros hanglejtésre, pontos hangsúlyokra. Sajnos a hangulatfestésnek alkalmazott zene nem adott hozzá az előadáshoz, de annál sikeresebbek voltak azok a részek, ahol a gyerekek maguk énekeltek.

A pletykás asszonyok rendezője (Váradi József-iskola, r.: Domokos Zsuzsanna, II. díj) a magyar népmeséhez egy aktualizáló kerettörténetet is illesztett. A produkció pletykás asszonyai egyszerre voltak gyerekek és érett asszonyok, vagyis „ők azok és mégse”. Egyedül az egy tojást tojó férj nem tudott jelentőségében eljutni a pletykabéli száz tojást tojóig, hogy csattanósan érzékeltesse a tanulságot. Ugyancsak a Váradi-iskola nyert még egy II. díjat A rátóti csikótojás c. előadással (r.: Domokos Zsuzsanna). A csoport tagjai a falu lakóiként mesélték el a történetet, s a mese humorát játékban is meg tudták mutatni. Sikerületlenebb megoldás volt a tök-alakítása, aki egy idő után „kiesett” a szerepéből, és nem tudta mindvégig meggyőzni a nézőket „tök mivoltáról”.

A Plugor Sándor Művészeti Líceum Dömdö-dömdö-dömdödöm c. előadása (r.: Dancs Gyöngyvér, III. díj) Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő-jének közismert költői versenyét jelenítette meg, jó ritmussal és néhány figyelemre méltó alakítással. Kár, hogy az egész jelenetet mozgató Mikkamakka majdnem végig ült egy padon, és hogy az erdő fáit alakító gyerekek is élettelenül mozdulatlanok voltak.

A székelyudvarhelyi Mátyás kovácsa, Kovács Mátyás (r.: Szabó Zsuzsa, III. díj) c. produkció jelmezzel, kellékkel, zenével, tánccal sikeresen idézte meg a reneszánsz világot. A Ha én felnőtt volnék! c. előadás (Molnár Józsiás-iskola, r.: Jakab Tímea, dicséret) kiváló csapatmunka eredményeként jött létre. Nagy tömeget mozgató előadást láthattak a nézők, ahol sok lelkes gyerek szaladgált a színpadon, időnként kivált egy-két játszó, megcsinálta a maga néhány pillanatát, aztán már pörgött is tovább az egész. Nem lehet mondani, hogy nem volt hatásos az állandó örvénylés, és jól meg is volt dolgoztatva mindenki, de valahogy elmaradt a katarzis.

Dicséret a szervezőknek és azoknak a pedagógusoknak, akik a színjátszással ön- és világmegértésre nevelnek, ugyanakkor közösséget formálnak.

Dr. Ambrus Ágnes, a zsűri elnöke